Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

ségtől független helytállási kötelezettséggel) tartozik a szol­gáltatás tárgyának fizikai hibáiért (kellékszavatosság) és jogi hibáiért (jogszavatosság). Kellékszavatosság esetén a jogosult általában követelheti a termék (pl. az újító vagy feltaláló által készített mintadarab) kijavítását, árleszállítást, kicserélést vagy elállhat a szerző­déstől. Ha a hibás teljesítés felróható, a kötelezett köteles megté­ríteni azt a kárt, amelyet a jogosult a minőségi hiba miatt szenvedett. Ha a jogosult meghatározott időn belül nem érvényesíti követelését (pl. találmányi díjigényét), az elévül és többé bí­rósági vagy egyéb hatósági úton nem érvényesíthető. Az el­évülési idő általában öt év. Szocialista szervezetek egymás közötti viszonyában a pénzkövetelések egy év alatt évülnek el. Az elévülés a követelés esedékessé válásától kezdődik. (Pl. újítások esetén a hasznos eredmény jelentkezésétől.) Az el­évülési idő bizonyos esetekben meghosszabbodik, illetve újra kezdődik (meghosszabbodik, ha a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni követelését, újra kezdődik, ha az el­évülés a kötelezett írásbeli felszólítása, a követelés bírósági úton való érvényesítése, megegyezéssel való módosítása vagy a kötelezett részéről való elismerése folytán megszakad). Az elévülés folytán a követelés nern szűnik meg, ezért az önkéntes teljesítés érvényes és nem követelhető vissza. Az elévülési határidőtől megkülönböztetendő a jogvesztő határ­idő, amelynek elteltével a jog megszűnik. (Pl. újításra szer­zőségi igény mással szemben csak a hasznosítástól számított egy év alatt érvényesíthető.) A szerződéseknek a gyakorlatban számos típusa alakult ki (adásvétel, ajándékozás, vállalkozás, megbízás, bérlet, bizo­­mány, biztosítás, társasági szerződés stb.). Az iparjogvédelem tárgyaival kapcsolatos szerződéseket a következő csoportokba sorolhatjuk: 49

Next

/
Thumbnails
Contents