Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

goodwill) ugyanis az értéket fokozó tényező a piacon, mivel a vevőket a vállalat javára befolyásolja választási elhatározásukban még akkor is, ha az ár a hasonló minőségű áruk áránál magasabb. Az árujelzések mintegy megtestesítik, szimbolizálják az árunak, illetve a vállalatnak ezt a jó hírnevét, reputációját.

Az árujelzések közül a legelterjedtebb a védjegy.

A védjegy olyan jelzés, amely arra szolgál, hogy valamely ipari vagy kereskedelmi vállalat, illetve vállalatcsoport áruit, illetve szolgáltatásait megkülönböztesse. A védjegy lehet szó (pl. „Tungsram”, „Zeiss”), szám, betű, rajz, ábra, színek kombinációja stb.

A védjegyoltalom alapján, amely egyes országokban az iparjogvédelmi hatóság által történt lajstromozás révén, más országokban lajstromozás nélkül keletkezik, a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van, hogy a védjegyet az árujegyzékben szereplő árukkal kapcsolatban használja, illetve használatára másnak engedélyt (licenciát) adjon. (A védjegyoltalom tehát nem a termékben megtestesülő műszaki megoldás jogosulatlan hasznosítása ellen nyújt védelmet, hanem a terméken alkalmazott védjegy kizárólagos használatát biztosítja. Mindenki másnak tilos a jogosult engedélye nélkül az oltalmazott védjegyet az árujegyzékben szereplő árukkal kapcsolatban használni.)

A védjegyoltalom — a szabadalmi oltalomhoz hasonlóan — területileg és időben korlátozott (csak az adott állam területére szól, rendszerint 10 évre, de az oltalom általában időszakonként megújítható).

Hazánkban a védjegyjog alapja az 1969. évi IX. törvény. (Hazai szóhasználatunkban a védjegytől eltérő értelemben használják a márkajegy kifejezést. E kifejezés alatt — amely sok nyelvben a védjegyet jelenti — hazai jogszabályaink [pl. a 2/1959, (XI. 27.) FM—ÉlmM sz. rendelet 1. §-a] általában olyan jelzést értenek, amely meghatározott, hatóságilag el-26