Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek
alkotás, tudományos-műszaki szellemi termék, másik része gazdaságilag értékes árujelzés, amely nem feltétlenül szellemi alkotás eredménye. A tudományos-műszaki és gazdasági jellegű szellemi termékek közé sorolható a találmány, az új növény- és állatfajta, a használati minta, az ipari minta, a felfedezés, az újítás, a know-how, amelyek elsősorban az árutermelés folyamatában játszanak szerepet. Az áru jelzések csoportjába a védjegy, kereskedelmi név, származási jelzés, eredetmegjelölés tartoznak, amelyeknek főként az áruértékesítés előmozdításában van jelentőségük. A tudományos-műszaki és gazdasági vonatkozású szellemi termékek és árujelzések jogi védelme alapvetően kétféle módszerrel valósul meg a különböző országokban: kizárólagos hasznosítási jogok (szabadalom, védjegy stb.) engedélyezésével és a tisztességtelen verseny elleni védelem kiegészítő szabályai révén. A jogi védelem elsősorban a különböző országok belső, nemzeti jogszabályain, részben pedig a nemzetközi egyezmények szabályain alapul. Az iparjogvédelem körébe tartozó fogalmaknak nincs nemzetközileg egységesen elfogadott meghatározása, ezért az egyes jogintézmények részletei tekintetében a különböző országok jogszabályai sok tekintetben eltérnek egymástól. Az alábbiakban az egyes iparjogvédelmi jogintézményeknek és azok tárgyainak a nemzeti jogrendszerekben kialakult legáltalánosabb fogalmát ismertetjük. 1. A tudományos-műszaki és gazdasági fejlődésben szerepet játszó szellemi termékek közül az egyik legfontosabb a találmány. A találmány valamely, világviszonylatban új elgondolás, amely feltalálói tevékenység eredménye és a gyakorlatban alkalmazható. A nemzedékek hosszú sora által megalkotott és nyilvános-20
