Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

alkotás, tudományos-műszaki szellemi termék, másik része gazdaságilag értékes árujelzés, amely nem feltétlenül szel­lemi alkotás eredménye. A tudományos-műszaki és gazdasági jellegű szellemi ter­mékek közé sorolható a találmány, az új növény- és állat­fajta, a használati minta, az ipari minta, a felfedezés, az újí­tás, a know-how, amelyek elsősorban az árutermelés folya­matában játszanak szerepet. Az áru jelzések csoportjába a védjegy, kereskedelmi név, származási jelzés, eredetmegje­lölés tartoznak, amelyeknek főként az áruértékesítés előmoz­dításában van jelentőségük. A tudományos-műszaki és gazdasági vonatkozású szellemi termékek és árujelzések jogi védelme alapvetően kétféle mód­szerrel valósul meg a különböző országokban: kizárólagos hasznosítási jogok (szabadalom, védjegy stb.) engedélyezésé­vel és a tisztességtelen verseny elleni védelem kiegészítő sza­bályai révén. A jogi védelem elsősorban a különböző országok belső, nemzeti jogszabályain, részben pedig a nemzetközi egyezmé­nyek szabályain alapul. Az iparjogvédelem körébe tartozó fogalmaknak nincs nem­zetközileg egységesen elfogadott meghatározása, ezért az egyes jogintézmények részletei tekintetében a különböző or­szágok jogszabályai sok tekintetben eltérnek egymástól. Az alábbiakban az egyes iparjogvédelmi jogintézmények­nek és azok tárgyainak a nemzeti jogrendszerekben kialakult legáltalánosabb fogalmát ismertetjük. 1. A tudományos-műszaki és gazdasági fejlődésben szere­pet játszó szellemi termékek közül az egyik legfontosabb a találmány. A találmány valamely, világviszonylatban új elgondolás, amely feltalálói tevékenység eredménye és a gyakorlatban alkalmazható. A nemzedékek hosszú sora által megalkotott és nyilvános-20

Next

/
Thumbnails
Contents