Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

csak a kiviteli példáknál kell az egyes fonalféleségekre kitérni. — „Kés, penge” helyett elég lehet a „vágóeszköz” kifejezés, „szegecselés, csavarozás” helyett a „kötés”, „gumivagy műanyaglemez” helyett a „rugalmas lemez”.

Az általánosító kifejezések azonban ne legyenek határozatlanok, homályosak. Önmagában nem meghatározó az olyan szóhasználat, mint pl. „emelt hőmérséklet”, „kis szemcseméret”, „alacsony nyomás”, „híg oldat”, „kb. párhuzamos”, „szivattyú és hasonló”, „nagyméretű” stb.

A megoldás lehetséges műszaki eszközeinek bemutatásánál azokra is ki kell térni, amelyeket az aligénypontok ölelnek fel. Lényeges, hogy a találmány valamennyi jellegzetessége szerepeljen ebben a szakaszban, így tehát általában nem elegendő, ha egyes fontos részletre csak a példákban található utalás.

A megoldásból eredő hatás. — A megoldás után azok a műszaki, esetleg műszaki-gazdasági hatások kerüljenek ismertetésre, amelyek a technika állásának ahhoz az ágához képest, amelyhez a találmány kapcsolódik — különös tekintettel a felsorolt hibákra — mutatkoznak. Ezekből lehet lényegében a találmány által elérhető haladásra következtetni. Gyakran előfordul, hogy egyidejűleg több hatás is jelentkezik, az is lehetséges, hogy ezek egyike-másika önmagában vizsgálva hátrányt jelent az ismert megoldásokhoz képest. Ilyenkor arra is rá kell mutatni, hogy az esetleges hátrányt milyen előnyök ellensúlyozzák oly mértékben, hogy az egészet tekintve a megoldás haladást jelentsen.

Példa: Az előbbiekben már említett dohányfüstszűrőként ajánlott finomeloszlású polimer anyag alkalmazása költségnövekedést jelent a korábbi megoldásokhoz képest, viszont az ilyen szűrőbetétek lényegesen nagyobb százalékban kötik meg a káros égéstermékeket. A mutatkozó gazdasági hátrányokat tehát figyelemre méltó egészségügyi előnyök ellensúlyozzák.

203