Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

Kiviteli példa (példák). — A találmánynak legalább egy megvalósítási módját olyan részletességgel kell ismertetni, hogy a szakember számára világos útmutatást adjon a gya­korlatban való alkalmazáshoz. A példák általában a találmány egyes változatait, megol­dási lehetőségeit rögzítik, de a találmány lényegét tekintve — ha a leírást egyébként megfelelő gondossággal és részle­tességgel szerkesztették — nem jelenthetnek korlátozást. Ha szerkezetet, kapcsolási elrendezést, berendezést kell bemutatni, célszerű ezt a rajzok segítségével megtenni. Ezzel ugyanis lényegesen könnyebben, a rajz jelzéseire való uta­lással lehet a mondanivalót közreadni. A rajzban is megadott kiviteli alak ismertetésekor a meg­felelő alkotó elemeket a megadott hivatkozási jellel együtt kell megnevezni, a hivatkozási jeleket a leírásban az alkotó­elemek megnevezése előtt, zárójel nélkül, az igénypontokban a megnevezés után zárójelben kell feltüntetni. találmány szerinti elrendezést, szerkezetet működés köz­ben is helyes bemutatni. Ennél nem szükséges valamennyi kiviteli alak ismertetése, elég, ha arra mutatnak rá, hogy bi­zonyos alkotóelemek helyett adott esetben milyen más ele­mek és milyen elrendezésben kerülhetnek felhasználásra. Ha új vegyület előállításáról van szó, vagy valamely vegyi eljárás bemutatásánál van szükség képlet útján való ábrá­zolásra, a vegyületek képleteit, illetve a reakciómenet be­mutatását célszerű külön, a rajzokra érvényes szabályozás szerint elkészített rajzon ábrázolni; erre a rajzra — vagy raj­zokra — a leírás és a példák megfelelő helyein is utalni kell. Az egyes vegyületeket jelzéssel — célszerűen római számjegy­gyei — kell egymástól megkülönböztetni, a leírásban, vala­mint az igénypontokban is elegendő e jelzéseket alkalmazni. A vegyületek külön jelzett szubsztituenseit viszont már mind a leírásban, mind az igénypontokban értelmezni kell. 204

Next

/
Thumbnails
Contents