Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

a szabadalmast értesíteni kell, hogy a szabadalmas személyében való változás csak akkor vehető tudomásul, ha az elfogadó nyilatkozat bemutatása, illetőleg az illeték lerovása megtörtént. Az értesítés egy példányát a feltalálónak is ki kell adni.

Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a jog megszűnését megállapító határozatokat csak egyértelmű, határozott nyilatkozat alapján lehet meghozni, tehát az előbb említett, a feltaláló javára történő lemondást nem lehet az oltalom megszűnését célzó lemondó nyilatkozatként értékelni. A megszűnést célzó lemondással kapcsolatban a Vr. 11. § (2) bek. előírja, hogy a munkáltató lemondási szándékáról a feltalálót értesíteni köteles. Az értesítés azonban nem érvényességi kelléke a lemondó nyilatkozatnak, ebből következik, hogy az OTH az értesítés megtörténtét vizsgálni nem köteles.” (Szab. Közi. 1970. évi 5. szám.)

A végleges oltalomról történő lemondás szólhat a beadvány beérkeztét követő napra, de lehet visszaható hatályú is. Ez a rendelkezés elkerülhetővé teszi a szabadalmas részére a megsemmisítési eljárást, ha maga is úgy látja, hogy van jogalap a megsemmisítésre.

A szabadalmi oltalomról történő lemondás lehet részleges is, de az igénypont lehet az a legkisebb egység, amelyre vonatkozhat. Egyes jellemzőkről való lemondás ugyanis logikailag és jogilag nem korlátozná az oltalmi kört, hanem kiterjesztené.

Közös szabadalom esetén az egyik társ lemondása nem eredményezi az oltalom megszűnését, hanem ilyenkor az Szt. 16. § (4) bek. értelmében a lemondó hányadára a többi szabadalmastárs joga részesedésük arányában kiterjed.

169