Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

re csak akkor ruházhatja át, ha ezt a szabadalmas kifejezetten megengedte. (5) A szabadalom fenntartásáról a szabadalmas gondoskodik. Szt. 19. §. (1) A hasznosítási szerződés a benne megállapított idő elteltével, vagy a meghatározott körülmények bekövetkeztével a jövőre vonatkozóan megszűnik. (2) Ha a szabadalom keletkezésére visszaható ha­tállyal szűnik meg, a hasznosító a fizetett díjnak csak azt a részét követelheti vissza, amelyet a találmány hasznosításából származó eredmény nem fedezett. Szt. 20. §. (1) A felek a hasznosítási szerződésre vo­natkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhet­nek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. (2) A hasznosítási szerződésre az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvény­­könyv rendelkezései irányadók. A találmányok átruházásától meg kell különböztetni a li­cencia nyújtását, amikor a szabadalmi jogosult a szabadalmi jogot megtartja és abból csak egy rész jogot (a teljes vagy korlátozott hasznosítási jogot) engedi át. Egy másik igen fon­tos különbség az, hogy míg az átruházás rendszerint egyet­len forgalmi aktus, a licenciaszerződés általában huzamosabb együttműködési viszonyt jelent a felek között a találmány megvalósítására, gyakorlati hasznosítására. Az irodalomban licenciaszerződésnek minősítik tág érte­lemben mindazokat a szerződéseket, amelyek alapján az egyik fél eszmei-szellemi javak (találmány, know-how, ipari minta, védjegy stb.) hasznosítására ellenérték fejében vagy ingyenesen engedélyt (latin eredetű kifejezéssel: licen­ciát) ad. A licenciaszerződések egyik fajtája a szabadalmi licencia­149

Next

/
Thumbnails
Contents