Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
ségbe kerülnek, ezért egymás közötti viszonyukban különböző kérdések vetődnek fel a jog gyakorlásával kapcsolatban. A szabadalmastársak egymás közötti viszonyuk tartalmát megállapodással rendezhetik, a törvény ehhez iránymutató, szerződéspótló szabályokkal nyújt segítséget. A törvény külön szabályozza a rendelkezési jog, a hasznosítás és a licenciaadás kérdését. Fő szabály, hogy mindegyik szabadalmastárs csak a saját hányadával rendelkezik. Ennek megfelelően ha a találmánynak több jogosultja van, a találmányt csak valamennyi társ hozzájárulásával lehet bejelenteni. Ha valamelyik társ alapos indok nélkül megtagadja a hozzájárulást a bejelentés megtételéhez, a sérelmet szenvedő társ a joggal való visszaélést tilalmazó polgári jogi szabályok szerint léphet fel ellene. A Ptk. 5. §-a szerint ugyanis, ha a joggal való visszaélés a jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll és ez a magatartás közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél nyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másként nem hárítható el. Ha az egyik szabadalmastárs kívülálló részére el kívánja idegeníteni (pl. eladni) az őt megillető hányadrészét, a többi szabadalmastársat elővásárlási jog illeti meg. (Az elővásárlási jogra a Ptk. 376—377. §-ai és a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 9. sz. állásfoglalása irányadók.) Ezek szerint a kívülálló vételi ajánlatát közölni kell a többi szabadalmastárssal és az elfogadásra határidőt kell megjelölni. Ha valamelyik társ az ajánlatban megjelölt feltételek mellett hajlandó az elidegeníteni kívánt hányadrészt megvásárolni, az ügyletet vele kell létrehozni. A társak az elővásárlás jogát közösen, egymás között egyenlő arányban gyakorolhatják. A találmányt mindegyik szabadalmastárs egyedül is hasznosíthatja és ehhez nincs szüksége a többi szabadalmastárs 146
