Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

engedélyére, köteles azonban társainak részesedési hányaduk arányában megfelelő díjat fizetni. Harmadik személy részére licenciát csak az összes szaba­dalmastárs egyetértésével lehet adni. Ha valamelyik társ meg­tagadja a hozzájárulást és ez a magatartása joggal való visz­­szaélésnek minősül, a hozzájárulást bírói ítélet pótolhatja. A szabadalmi oltalomról való lemondás általában megszün­teti a szabadalmi oltalmat. Közös szabadalom esetén azonban az egyik társ lemondása nem szüntetheti meg a szabadalmat (pl. 50%-ban), hanem ilyenkor a lemondó hányadára a többi szabadalmastárs joga részesedésük arányában kiterjed. A szabadalmi jog fenntartása és védelme érdekében mind­egyik szabadalmastárs önállóan is tehet lépéseket (pl. befizet­heti a fenntartási illetéket, felléphet szabadalombitorlás miatt). Az a rendelkezés, hogy a szabadalommal kapcsolatos költ­ségeket a szabadalmastársak egymás közötti viszonyukban részesedési hányaduk arányában viselik, egyrészt utal arra, hogy a szabadalom fenntartása és védelme során felmerült szükséges költségek a társakra átháríthatok, másrészt két­ségtelenné teszi, hogy ez a szabály csak a tár^ak^egymásk^­­zöHi^^zonyá^a^^\^nyesül. Ezért pl. a szabadalmi oltalom a teljes illeték befizetésének elmulasztása miatt megszűnik akkor is, ha valamelyik társ a fenntartási illetéknek azt a hányadát, amely a társak egymás közötti viszonyában őt ter­heli, befizeti. A törvény lehetővé teszi, hogy az a szabadalmastárs, aki társa helyett az illetéket és egyéb költséget fedezi, a társat megillető szabadalmi hányad átruházását kérhesse a bíró­ságtól, ha a mulasztó társ a költségek reá eső részét felhívás ellenére sem fizeti meg. 147

Next

/
Thumbnails
Contents