Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
Az előhasználati jog feltételei: a találmány tárgyának rendszeres előállítása, használata vagy arra irányuló komoly előkészület, belföldön, jóhiszeműen, az elsőbbség napja előtt és titkosan. (Ez utóbbi feltétel nem szerepel a törvényben kifejezetten, de nyilvánvaló, hogy ha a használat nyilvános volt, az előhasználó felszólalhat a szabadalom megadása ellen, illetve igényelheti a szabadalom megsemmisítését, tehát nincs szüksége az előhasználati jogból eredő védelemre.) Az előhasználati jognak a szabadalmazott találmány feltalálójától független feltalálói tevékenységen kell alapulnia, csak ebben az esetben lehet szó arról, hogy az előhasználat jóhiszemű volt. Ezért nem lehet pl. a feltalálóval szemben előhasználati jogra hivatkozni, ha az „előhasználat” a feltaláló korábbi újításán alapul. Az OTH 14. sz. állásfoglalása értelmében ha egy vállalat engedélyt ad az újítási javaslatnak más vállalatnál való benyújtására, majd a megoldást szabadalmaztatja, a szabadalmas vállalat és a találmányt újítási javaslat alapján hasznosító másik vállalat közötti jogviszonyra nem az előhasználati jog, hanem a licenciaszerződés szabályai irányadók. Ebben az esetben ugyanis a megoldást az újítási jogviszony keretében hasznosító vállalat az Szt. 14. § (1) bekezdése és a Vr. 7. §-a értelmében nem szerez előhasználati jogot, mivel az újításként történő hasznosítás a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapszik. Ugyanakkor a szabadalmi oltalom megszerzése után az újítás alapján hasznosító vállalat nem tekinthető bitorlónak, mert a szabadalmas korábban — az 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet 9. § (1) bekezdése alapján — engedélyezte az újítási javaslat benyújtását, s ezzel a megoldásra hasznosítási engedélyt (licenciát) adott. A kifejtettekre tekintettel a két vállalat az engedélyező és az engedélyes viszonyában áll egymással, amely jogviszonyra az Szt. 17—20. §-aiban foglalt diszpozitív rendelkezések az irányadók. (Szab. Közi. 1971. évi 1. szám.) 137
