Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

jogi helyzetben van, mint a kívülálló találmányai tekintetében, tehát semmiféle előjog nem illeti meg.

A szolgálati találmány feltalálója köteles a létrejött találmányt munkáltatója tudomására hozni, az arra vonatkozó leírást, rajzokat, egyéb dokumentációt, mintadarabot a munkáltató rendelkezésére bocsátani. A feltalálót nem illeti meg az a jog, hogy a találmányát a munkáltató engedélye nélkül szabadalmazásra bejelentse. Ez a lépés ugyanis meghiúsítaná a munkáltatónak azt a jogát, hogy a találmány szabadalmazás céljából való bejelentése vagy ipari titokként való hasznosítása között választhat.

Ha a feltaláló a munkáltató megkérdezése nélkül szabadalmi bejelentést tesz, ezért felelősséggel tartozik (pl. fegyelmileg felelősségre vonható).

Abban az esetben, ha a feltaláló eredetileg saját nevében jelentette be a szolgálati találmányt, de a munkáltató fellépése után nem vitatja, hogy a megoldás szolgálati jellegű, a munkáltató és a feltaláló bármikor közölheti az OTH-val, hogy a találmány szolgálati jellegű. Az erre vonatkozó nyilatkozatokat megfelelő bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni (a megfelelő bizonyító erőhöz^elég^a gyakorlat szerint az okirat aláírása mindkét fél részéről).

Ha a találmány szolgálati jellege kérdésében bármikor vita támad, az ezzel kapcsolatos eljárás minden esetben bírósági útra tartozik. Az OTH előtti eljárásban tehát ilyen címen felszólalni nem lehet és az OTH hivatalból sem folytat vizsgálatot abban a kérdésben, hogy a szabadalmi bejelentésben foglalt találmány nem szolgálati jellegű-e. A vállalati érdekek védelméről magának a munkáltatónak kell gondoskodnia. Ennek egyik módja az, ha a vállalat megfelelő belső szabályozást ad ki a szolgálati találmányoknak a vállalaton belüli kezeléséről, bejelentéséről, nyilvántartásáról (pl. ügyrend, iparjogvédelmi szabályzat, igazgatói utasítás formájában).

123