Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

A munkáltató a vele közölt találmány további sorsáról a vállalati érdekek figyelembevételével dönt. A döntés meghozatalának határideje tekintetében jogszabályi előírás nincs, az ésszerű, szükséges határidőn túli indokolatlan halasztás azonban joggal való visszaélésnek minősülhet a vállalat részéről. A vállalat elvileg háromféleképpen dönthet:

a) szabadalmat kér a megoldásra,

b) nem kér szabadalmat a megoldásra, de igényt tart a találmányra (pl. ipari titokként),

c) hozzájárul ahhoz, hogy a találmánnyal a feltaláló rendelkezzék.

A munkáltató a) és b) pont alatti döntése esetén, ha a találmányt értékesítik, a szolgálati találmány feltalálóját díjazás illeti meg a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet később tárgyalandó szabályai szerint.

Meg kell jegyezni, hogy a találmányok szolgálati jellege és az abból eredő jogok tekintetében általában a munkavégzés helye szerinti jog irányadó. Ennek megfelelően az Szt. 9. §-ának rendelkezései és a szolgálati találmányokkal összefüggő egyéb szabályok külföldi állampolgárságú feltalálók Magyarországon bejelentett szolgálati találmányaira általában nem vonatkoznak, kivéve, ha a munkavégzés helye szerinti jognak a magyar jog minősül (pl. a külföldi feltaláló magyar kutatóintézetben dolgozik). A szolgálati találmányokra vonatkozó magyar jogszabályi rendelkezések ugyanakkor biztosítják a magyar jog hatálya alá eső szolgálati találmányok feltalálóinak és a feltalálók munkáltatóinak jogait a találmányok külföldi szabadalmaztatása, illetve más formában történő értékesítése esetére is.

124