Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
[Az Szt. 9. § (2) bekezdéséhez] Vr. 5. §. (1) Az Szt. 9. § (2) bekezdését a szabadalom megadása után is alkalmazni lehet. (2) Ha a munkáltató hozzájárul ahhoz, hogy a találmánnyal a jeltaláló, illetve jogutódja rendelkezzék, ez utóbbi elfogadó nyilatkozatáéval a szabadalmi igény, illetve a szabadalmi jog átszáll. A találmány szolgálati jellegét a fenti rendelkezések alapján az alábbi kritériumok alapulvételével lehet megállapítani: A feltaláló és valamely munkáltató vállalat között a találmány megalkotása idején munkaviszonynak vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak kell fennállnia. Munkáltató vállalaton az állami vállalatot és az állam más önállóan gazdálkodó vagy költségvetési szervét, a szövetkezetét, a szövetkezeti vállalatot, a társadalmi szervezetet, továbbá mindazokat kell érteni, akik dolgozót munkaviszony vagy munka végzésére irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztathatnak, így a magánmunkáltatókat is. A munkaviszony a Munka Törvénykönyve alapján létrejött, munkavégzésre irányuló jogviszony. Munkaviszony a másodállás és mellékfoglalkozás, a határozott és határozatlan időre létesített munkaviszony is. Egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszony állhat fenn különösen polgári jogi szerződés (megbízás, vállalkozás stb.), továbbá kisipari és mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagság alapján. A polgári jogi szerződés létrejötte — a polgári jog általános szabályai szerint — akkor is megállapítható, ha a felek esetleg nem foglalták írásba, hanem szóban megállapodtak vagy pedig ráutaló magatartással juttatták kifejezésre szerződési akaratukat (pl. a feltaláló a vállalat által rendelkezésre bocsátott 121
