Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

II. fejezet. Találmányok és szabadalmak

az egyneműség vagy viszonylagos állandóság elvesztése okából történő megsemmisítése nem a bejelentés napjára, hanem csak arra az időpontra hat vissza, amikor az egyneműség és a viszonylagos állandóság elvesztése bekövetkezett.

A megsemmisítés jogkövetkezménye, hogy az, aki engedély nélkül hasznosította a találmányt, mentesül a szabadalombitorlás jogkövetkezményei alól, hiszen a szabadalom eredetileg is érvénytelen volt, márpedig a bitorlást csak érvényes szabadalommal kapcsolatban lehet elkövetni.

A törvény szerint a szabadalmat akkor kell megsemmisíteni, ha annak tárgya nem elégíti ki a törvény 1—5. §-aiban meghatározott követelmények valamelyikét, tehát ha hiányzik a megoldás, vagy annak újdonsága, műszaki vagy haladó jellege, vagy gyakorlati alkalmazhatósága. Sőt még e feltételek megléte esetén is meg kell semmisíteni a szabadalmat:

a) ha tárgya gyógyszer, vegyi úton előállított termék, a növény és állatfajtát kivéve emberi és állati élelmezésre szolgáló termék;

b) ha a szabadalom által védett találmány hasznosítása jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütköznék;

c) ha a szabadalom tárgya korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával egyezik.

A felsorolt eseteken kívül akkor is meg kell semmisíteni a szabadalmat, ha a leírás nem teszi lehetővé, hogy szakember a találmány tárgyát a leírás és a rajzokban foglaltak alapján megvalósítsa, vagy ha egy vagy több igénypontban a leírás egyes részeivel összhangban nincs meghatározva az igényelt olíalom terjedelme. Végül a növény- és állatfajtára adott oltalmat akkor is meg kell semmisíteni, ha az oltalom tárgya egyneműségét vagy viszonylagos állandóságát elveszítette. Ha a felsorolt okok csak részben állnak fenn, a szabadalmat megfelelően korlátozni kell, vagyis részlegesen kell megsemmisíteni.

82