Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
II. fejezet. Találmányok és szabadalmak
mondáshoz a feltaláló hozzájárulása nem szükséges. A munkáltató azonban köteles lemondási szándékáról a feltalálót értesíteni. A feltaláló az értesítés következtében a szabadalmi jogot nem szerzi meg, az csak akkor következik be, ha a munkáltató a szabadalmat a feltalálóra átruházza. A törvény értelmében lemondani egyes igénypontokról is lehet. Ilyenkor részleges lemondásról beszélünk. Részleges lemondás esetén a szabadalom nem szűnik meg, hanem a lemondás által nem érintett részre korlátozódik. Előfeltétel azonban, hogy a korlátozott szabadalom is oltalomképes találmányt tartalmazzon. Ha több szabadalmas van, csak közös elhatározással mondhatnak le egy vagy több igénypontról. Ennek magyarázata az, hogy a szabadalmastársak között a szabadalom nem igénypontonként, hanem bizonyos hányadok szerint (pl. 20 és 80%-os arányban) oszlik meg. A szabadalmastárs az őt illető hányadról lemondhat, ilyenkor e hányad a többi szabadalmast részesedésük arányában illeti meg. A lemondásnak az Országos Találmányi Hivatalhoz történő bejelentése előtt a szabadalmasnak a lemondás kérdését alaposan meg kell fontolnia, ugyanis az egyszer előterjesztett lemondást joghatályosan visszavonni nem lehet, ennek benyújtása következtében a szabadalom megszűnése bekövetkezett . A szabadalom megsemmisítése Végül megszűnik a végleges szabadalmi oltalom a szabadalom megsemmisítésével is. A megsemmisítési eljárás a már megadott szabadalom érvénytelenítését célozza olyan esetekben, amikor a megadás feltételei már eredetileg sem voltak meg. A megsemmisítés a bejelentés napjára hat vissza, tehát a megsemmisített szabadalmat úgy kell tekinteni, mintha azt meg sem adták volna. Kivételt képez e szabály alól a növény- és állatfajtára engedélyezett szabadalom, amelynek C Iparjogvédelmi kézikönyv 81
