Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

II. fejezet. Találmányok és szabadalmak

Más a helyzet a szolgálati találmány feltalálóját megillető költségtérítés tekintetében. Ez után adót levonni nem kell, a költségtérítés tehát adómentes. Kényszerengedély, igénybevétel A szabadalmas köteles a találmányt a népgazdaság szük­ségleteinek megfelelő módon és mértékben hasznosítani, vagy a hasznosításra másnak engedélyt adni. A szabadalmas e kö­telezettségének legalább a szabadalmi bejelentés napjától szá­mított négy év, illetve ha ez hosszabb, a szabadalom meg­adásától számított három év alatt köteles eleget tenni, ellen­kező esetben bármely belföldi vállalat kényszerengedélyt kér­het. Nem adható kényszerengedély, ha a szabadalmas mu­lasztását igazolja, vagyis ha elfogadható okot hoz fel arra vonatkozólag, hogy a találmányt miért nem hasznosította, illetőleg a hasznosításra miért nem adott másnak engedélyt. Kényszerengedély azonban nemcsak a hasznosítás, illető­leg engedélyezésnek elmulasztása esetén igényelhető. Meg­történhet, hogy valaki más által már szabadalmazott talál­mány tökéletesítését, javítását találmányi szinten oldja meg és erre a megoldásra szabadalmat kap. Ilyenkor előfordulhat, hogy a szabadalmazott találmányok oly mértékben függnek össze egymással, hogy az egyik a másik alkalmazása nélkül nem hasznosítható. Ezekben az esetekben a függő szabada­lom jogosultjának meg kell kísérelnie, hogy a gátló szaba­dalom jogosultjával licenciaszerződést kössön, ha a gátló szabadalom jogosultja nem hajlandó önként engedélyt adni, a függő szabadalom jogosultja a gátló szabadalom jogosultjával szemben kényszerengedélyt kérhet. A kényszerengedélyt kérőnek az eljárást a bíróság előtt per formájában kell megindítania és igazolnia kell, hogy a szabadalmas megfelelő feltételek mellett sem volt hajlandó 72

Next

/
Thumbnails
Contents