Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

II. fejezet. Találmányok és szabadalmak

tás, illetőleg használat a későbbi szabadalmi bejelentés tár­gyára újdonságrcntó lenne. Az előhasználati jogosulttal szemben a szabadalmi oltalom az előállítás, használat, illetve az előkészület mértékéig ha­tálytalan. A jogszabály szövegéből egyértelműen megállapít­ható, hogy előhasználati jog csak az elsőbbségi nap, tehát az esetek túlnyomó részében a szabadalmi bejelentés napja előtti időben kifejtett tevékenység alapján keletkezhet. A most említett időpont után történő előállítás vagy használat előhasználati jogot már nem ad. Az előhasználati jog létre­jöttéhez szükséges az is, hogy az előhasználó jóhiszemű le­gyen. Nem lehet szó jóhiszeműségről olyan esetben, amikor a feltaláló elmondja valakinek műszaki megoldásának lényegét, amelyet azután az illető a feltaláló tudta nélkül használni kezd. A végrehajtási utasítás egyébként a jóhiszeműség fenn­forgása tekintetében vélelmet állít fel, amikor kimondja, hogy az előhasználót mindaddig jóhiszeműnek kell tekinteni, míg nem nyer bizonyítást, hogy az előhasználat a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alap­szik. Az előhasználat a gyakorlat szerint ingyenes, tehát az elő­használó nem tartozik a szabadalmasnak ellenértéket fizetni. Ez természetes is, hiszen az előhasználat független a szaba­dalmas feltalálói tevékenységétől. Az előhasználati jog forgalomképes. Ez azt jelenti, hogy át­ruházható ugyan, de csak azzal a vállalattal, illetőleg üzem­egységgel együtt, amelyben az előhasználati jogot gyakorol­ják. A szabadalmi oltalom korlátozást szenved nemcsak az elő­használati jog folytán, hanem egyéb vonatkozásban is. így a szabadalom nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök tekintetében, amelyek csak átmenőben vannak az ország területén, sem az olyan külföldi eredetű áruk tekin­tetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. E ren­5* 67

Next

/
Thumbnails
Contents