Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
II. fejezet. Találmányok és szabadalmak
Közös találmány Megtörténhet, hogy a találmányt többen közösen alkotják meg. Ilyen esetben a szabadalom a feltalálókat közösen illeti meg. Mindegyik szabadalmas a maga hányadával rendelkezhet, ha azonban az őt megillető hányadot el akarja adni, a többi szabadalmastársat elővásárlási jog illeti meg. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a szabadalmastárs a maga hányadának eladására valakitől ajánlatot kap, ezt az ajánlatot köteles a többi szabadalmastárssal közölni. Ha a szabadalmastársak az ajánlatban foglalt feltételek mellett hajlandók az eladót megillető hányadot megvenni, az eladó azt csak nekik adhatja el. Egyébként a találmányt bármelyik szabadalmastárs egyedül is használhatja pl. úgy, hogy a találmányt a maga üzemében alkalmazza, azonban köteles a társaknak a részesedési hányaduk arányában díjat fizetni. Ha a szabadalmastársak más részesedési hányadban nem állapodnak meg, egyenlő részesedési hányad illeti meg őket. Szolgálati találmány A fentiekben láttuk, hogy a szabadalmi igény a feltalálót illeti meg, vagy azt akinek a feltaláló az igényt átengedte. E szabály alól azonban a törvény kivételt tesz szolgálati találmány esetén. Szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból vagy más jogviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe tartozó megoldást dolgozzon ki. A jogszabály nem határolja körül felsorolásszerűen, hogy mely dolgozók tartoznak ebbe a kategóriába. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ide tartoznak a műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozó dolgozók, pl. azok, akik kutatói munkakörben vannak alkalmazva. Szolgálati találmány esetén a szabadalom, illetőleg az annak meg4’ ól
