Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
II. fejezet. Találmányok és szabadalmak
badalmat kap, azt a találmánnyal kapcsolatban bizonyos kizárólagos jogok illetik meg, ezeknek tartalmáról a későbbiekben lesz szó. Szabadalmi igény, szolgálati találmány A találmányra a szabadalmi oltalmat a feltaláló vagy annak jogutódja kérheti. Feltaláló az aki a találmányt megalkotta. Amíg jogerős bírói ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki az Országos Találmányi Hivatalhoz benyújtott bejelentésben feltalálóként szerepel. Jogutód pl. az, akinek a feltaláló a szabadalom megszerzése iránti igényt átengedte. Szabadalmat tehát nemcsak a feltaláló, hanem az ő engedélyével más is kaphat, pl. egy vállalat. Az átengedés történhet akár a szabadalmi bejelentés megtétele előtt, akár a szabadalmaztatási eljárás során. A szabadalmi igény átengedése azonban nem jelenti a feltalálói minőség átruházását is. A feltalálói minőség személyhez fűződő jog, azt a feltaláló jogszerűen át nem ruházhatja. A feltaláló tehát mindig az marad, aki a találmányt megalkotta, tekintet nélkül arra, hogy a találmányra a szabadalmat ki szerzi meg. A feltalálót megilleti az a jog, hogy a szabadalmi iratok őt e minőségében feltüntessék és a Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint felléphet azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja vagy a találmánnyal kapcsolatos személyhez fűződő egyéb jogait megsérti. Ha többen egymástól függetlenül alkották a találmányt, a szabadalom azt a feltalálót vagy jogutódját illeti meg, aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentette be az Országos Találmányi Hivatalhoz. 50
