Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete

— tudományos felfedezések;

— ipari minták;

— gyári, kereskedelmi és szolgáltatási védjegyek, kereskedelmi nevek és megjelölések;

— védekezés a tisztességtelen versennyel szemben, valamint az ipar, a tudomány, az irodalom vagy művészet terén folyó szellemi tevékenységből származó minden egyéb jog.

A magyar jogrendszerben az iparjogvédelem és a szerzői jog közös neveként a szellemi tulajdon megjelölés mellett inkább a szellemi alkotások, szellemi javak, illetve eszmei javak joga kifejezéseket használják. (A szerzői jog és az iparjogvédelem összefüggéseire nézve vő. Boytha György cikkét a Jogtudományi Közlöny 1968. évi 11—12. és 1969. évi 2—3. számában.)

Az iparjogvédelem jelentősége

A magyar iparjogvédelem rendszere egészen a közelmúltig jórészt olyan jogszabályokon alapult, amelyek még a múlt század végéről vagy e század elejéről származtak, ezért nyelvileg ódonak, tartalmilag elavultak, korszerűtlenek voltak. (Pl. a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. törvény, a védjegyekről szóló 1890. évi II. törvény.)

A szabályozás elavultságát még szembetűnőbbé tette az a körülmény, hogy hazánk csatlakozott az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezménynek és mellékegyezményeinek legmodernebb szövegeihez. Ez a sajátos ellentmondás abban leli magyarázatát, hogy gazdaságirányításunk korábbi rendszerében — a szocialista vállalatok közötti gazdasági verseny hiányában — az iparjogvédelem jogintézményeinek belföldi viszonylatban nem volt jelentősége, ezért azok háttérbe szorultak, illetve csak megváltozott tartalommal érvényesültek.

26