Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete
jogainak, valamint a mű felhasználásával összefüggő vagyoni jogoknak a védelméből áll. A személyhez fűződő jogok — a feltalálók személyhez fűződő jogaihoz hasonlóan — az alkotó erkölcsi elismerését, társadalmi megbecsülését jelentik, ezért időben korlátlanok, azokat a szerző másra nem ruházhatja át és róluk nem mondhat le. A szerzői jogi védelemből eredő kizárólagos vagyoni jogok tartalma pedig az, hogy a mű bármely felhasználásához — ha a törvény eltérően nem rendelkezik — a szerző hozzájárulása szükséges és a felhasználás ellenében őt díjazás illeti meg. Felhasználás alatt kell érteni különösen mindenféle nyilvánosságra hozatalt (szóban, írásban, kiállítás, rádió, színház, televízió stb. útján) és többszörösítést, illetve rögzítést (pl. kinyomtatást, lemezfelvételt, filmesítést). A szerzői jogi védelmet élvező művet felhasználni kívánó könyvkiadók, filmgyárak stb. a felhasználás jogát — a szabadalmi és yédjegy licenciaszerződéshez hasonló formában — felhasználási szerződések révén szerezhetik meg. A szerzői jogi oltalom nincs alakisághoz kötve, a mű létrejöttével keletkezik. A jogi védelem megszerzéséhez tehát nincs szükség semmiféle hatósági engedélyre, lajstromozásra vagy más regisztrálásra, mint pl. a szabadalmi jog vagy a védjegyjog területén. A vagyoni jogok a szerző életében és halálától számított ötven éven át részesülnek védelemben. Az iparjogvédelem körébe tartozó szellemi alkotások: találmányok, felfedezések, know-how leírása szerzői jogi védelmet élvez, ennek megfelelően tilos a szerző hozzájárulása nélkül pl. nyilvánosságra hozni, könyvben, folyóiratban kinyomtatni a leírást, mint szerzői jogi értelemben vett művet. A szerzői jogi védelem ugyanakkor nem akadálya annak, hogy a leírásban foglalt műszaki megoldást, mint termelési eljárást vagy terméket hasznosítsák. A szerzői jog csak az 23
