Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
IV. fejezet. Árujelzők
minősülnek, amelyek külföldi bejelentőtől érkeznek, fantáziaszavak és a véletlen folytán az adott ország nyelvén értelmük van. Másnak személyhez fűződő jogát sértő megjelölésre nem szerezhető védjegyoltalom. A személyhez fűződő jogokat a Polgári Törvénykönyv biztosítja. A védjegyjoggal öszszefüggésben elsősorban a névviseléshez való jog jöhet figyelembe, ugyanis más nevének vagy ahhoz hasonló névnek a jogtalan használata jogsértő. A jó hírnév védelmére ugyancsak kiterjed a személyiséghez fűződő jog. A más képmásával vagy hangfelvételével való visszaélés — különösen ezek jogosulatlan felhasználása, sokszorosítása, megváltoztatása — hasonlóképpen jogsértőnek minősül a Ptk. értelmében is. Mindezekre tekintettel a Védjegytörvény kizárja az oltalomból az ilyen szempontból kifogásolható megjelöléseket. A közismert (notórius) védjegyeket sajátos oltalomban részesíti a Védjegytörvény. Ilyennek azok a megjelölések minősülhetnek, amelyeket belföldön nem lajstromoztattak ugyan, de széles körben ismertek, mint valamely vállalat, cég megkülönböztető jelzése. A közismert védjegyek számára a Párizsi Uniós Egyezmény is különleges védelmet biztosít, azonban csak arra az esetre, ha lajstromozásukat azonos vagy hasonló árukkal kapcsolatban kérik (illetve használják azt), mint amellyel kapcsolatban ismertté váltak, mint egy más vállalat védjegye. Ez a felfogás ma már nem mondható kielégítőnek. Egyre erőteljesebben jelentkezik a Párizsi Egyezmény rendelkezéseinek korszerűsítési tervei során is az az igény — amelyet az új magyar védjegytörvény már kielégít —, hogy a világszerte ismertté vált védjegyek semmiféle áruval kapcsolatban ne élvezhessenek más javára oltalmat. Az 12* 179
