Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

IV. fejezet. Árujelzők

gosulatlanul, az ellen nem a védjegytörvény, hanem csak egyéb (pl. polgári jogi, tisztességtelen verseny elleni) jogsza­bály alapján lehet fellépni. Ez a korszerű védjegyjogi előírá­sokban fellelhető szemlélet összhangban van a védjegyjogo­sult, a versenytársak és a vevők érdekeivel egyaránt. Védjegyoltalomban csak olyan megjelölés részesülhet, amely alkalmas áruk, illetőleg szolgáltatások megkülönböz­tetésére, mert a védjegynek ez a legfontosabb funkciója, enél­­kül hivatását nem töltheti be. Védjegyoltalom szerezhető áruval és szolgáltatással kap­csolatban egyaránt. Az áru fogalmába mind a természetes, mind a műszaki úton előállított, illetve feldolgozott termék, illetőleg termény beletartozik. A szolgáltatásokkal kapcsola­tos védjegyoltalom szerzésének lehetőségét az a körülmény teszi indokolttá, hogy a különféle szolgáltatások nyújtása szé­les körben elterjedt, az ezekkel kapcsolatos megkülönbözte­tési igény éppúgy fennáll, mint a termékeknél. Megkülönböztető jelleg 2. §. (1) Megkülönböztetésre alkalmas a megjelö­lés, ha az árunak más azonos vagy hasonló jellegű árukkal szemben sajátos, eltérő jelleget ad. (2) A megjelölés lehet különösen szó, szóösszeté­tel, ábra, kép, színösszetétel, sík vagy térbeli alak­zat, hang- vagy fényjel, vagy ezek együttes alkal­mazása. (3) Nincs a megjelölésnek megkülönböztető jellege különösen akkor, ha a) az áru megjelölésére általánosan használják; b) kizárólag az áru fajtáját, minőségét, mennyi­ségét, jellemzőit, rendeltetését, értékét, származási helyét vagy előállítási idejét tünteti fel. 173

Next

/
Thumbnails
Contents