Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

IV. fejezet. Árujelzők

A 2. § elvileg rögzíti a megkülönböztető jelleg kritériumát, és kiemel néhány, a megkülönböztető szerep betöltésére jellegzetesen alkalmatlan jelzéstípust, amelyeket az árucsereforgalomban eligazításul — de nem megkülönböztető célból — rendszeresen, gyakran szükségszerűen alkalmaznak. A további értelmezés vonatkozásában egyrészt a végrehajtási rendelet nyújt eligazítást, másrészt a joggyakorlat feladata az egyes esetekben állástfoglalni, hogy az adott megjelölés alkalmas-e a megkülönböztető szerep betöltésére. így nincs a megjelölésnek megkülönböztető jellege, ha kizárólag az áru nevéből, vagy egyszerű ábrázolásából, számokból vagy kiejthető szót nem képező betűkből, vagy egyszerű mértani ábrából (például kör, négyszög, háromszög) áll. Nem állapítható meg a megkülönböztető képesség hiánya olyan esetben, ha a megjelölés az ország érdekelt forgalmi köreiben már a védjegyoltalom igénylését megelőzően ismertté vált. Ismertség akkor áll fenn, ha a tényleges használat folytán a megjelölést az érdekelt körök túlnyomó része a vállalat árui megjelölésének tekinti. Széles körben ismert például az SKF megjelölés, mint a svéd golyóscsapágy jelzése vagy a 4711, mint illatszermegjelölés.

Megkülönböztetésre alkalmatlannak minősültek az Országos Találmányi Hivatal joggyakorlatában a következő megjelölések, mert a feltüntetett árukkal kapcsolatban csupán azok megnevezését, fajtáját fejezik ki:

AQUAGLOBUS víztornyok,

WELTBILD televíziós készülékek,

PUDINGA puddingok,

MINIFORMA irodabútorok.

POLYFIL fonalak,

TISSU DECOR szövetek,

PHARMINDUSTRIE gyógyszerek,

TOWMOTOR elektromos targoncák,

TEXPANEL textilhulladékból készült szigetelő és választófalak. CHOC-O-CAFÉ csokoládés készítmények

174