Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

III. fejezet. Szabadalmi eljárások

ben vizsgálják. Az aligénypontoknak ugyanis csak a főigényponttal együtt kell újdonságot tartalmazniuk.

A nyilvánosságra jutás körülményeit a törvény nem határozza meg; a gyakorlatban leginkább a következő lehetőségek adódnak:

— Nyomtatványok útján (szakkönyv, folyóirat, egyéb sokszorosítás, kézirat is), ha a hozzáférhetőség fennállott (1 példányban is), pl. a könyvtárban, prospektustárban, levéltárban stb.

— Nyilvános gyakorlatba vétel útján (megvalósítás, használat, kereskedelmi forgalom). A gyakorlatba vétel, illetve használat nem újdonságrontó, ha a zártkörűség és titoktartási kötelezettség igazolható. Nyilvánosnak kell tekinteni viszont olyan kísérleteket, bemutatókat, ahol a körülmények a zártkörűséget vagy a titoktartás lehetőségét kizárják.

— Film vagy más módon történt rögzítés útján, ha az ismételt bemutatás, illetve megtekintés lehetővé vált, vagy ilyen bemutatók ismertetése, hirdetése olyan részletes volt, hogy a kettő együttes ismerete a megvalósítást lehetővé tette.

— Rádió-, tv- vagy más előadás útján, ha a megoldás lényege abból megismerhető volt és ennek ténye bizonyítható. (Pl. a magnetofonszalag útján.)

A törvényes előírások szerint a találmánynak az újdonság mellett haladónak is kell lennie. A haladást is a technika állásából kiindulva vizsgálják, a kérdés elemzéséhez az azonos körben található ismert megoldások szolgálnak általában alapul. A találmány haladónak minősülhet akkor is, ha a fellépő hatásnál nem csupán előnyök mutatkoznak, hanem hátrányok is jelentkezhetnek; pl. adott esetben bonyolultabb, drágább termelési eljárásra tesznek javaslatot, az eljárással kapott termék tulajdonságai azonban jobbak az addig ismertekénél, az emberi szükségletek így kedvezőbben elégíthetők ki. (L. a

2. pontban a leírás felépítésének bemutatásánál „a megoldásból eredő hatás” c. részt.) Ilyen és ehhez hasonló esetekben a

135