Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete
Egyezmény egyik országában szabályszerűen bejelent, meghatározott időn belül az eredeti bejelentési nap elsőbbségével bejelentését a többi országban is megteheti. A találmány azonban csak akkor részesül védelemben, ha a bejelentés alapján a szabadalmat az adott országban megadják. A szabadalmaknak egyébként számos fajtája van a különböző országokban; pl. behozatali szabadalom, javítási szabadalom, pótszabadalom, biztosító szabadalom (caveat) stb. Hazánkban a szabadalmi jog alapja az 1969. évi II. törvény, amely 1970. január elsején váltotta fel az 1895. évi XXXVII. törvényt. A szabadalom mellett a találmányok jogi védelmének másik, történelmileg kialakult formája a. szerzői tanúsítvány, vagy más néven feltalálói tanúsítvány. A Szovjetunióban és néhány más országban a feltalálók választásuk szerint vagy szabadalmat, vagy szerzői tanúsítványt kérhetnek találmányaikra. A szerzői tanúsítvány kiadásával a találmány gazdasági kihasználásának kizárólagos ioga és kötelessége az államot illeti, illetve terheli, a feltalálónak pedig a megvalósítás során jelentkező eredmény arányában díjigénye van a megvalósító vállalattal szemben. A szerzői tanúsítvány jogintézménye 1948 és 1957 között hazánkban is fennállt, azonban a gyakorlati tapasztalatok tanúsága szerint nálunk nem vált be. Az uniós elsőbbségi jog szempontjából egyébként a szerzői tanúsítvány teljesen egyenértékű a szabadalommal, tehát szerzői tanúsítvány megszerzésére irányuló bejelentésre lehet uniós elsőbbség igénybevételével szabadalmi bejelentést alapítani és viszont. A gyártmány és gyártásfejlesztésben fontos szerepet játszó alkotások a találmányon kívül a használati minták és az ipari minták. Használati mintán általában olyan világviszonylatban új, kész termék alapján leírás nélkül is megvalósítható ipari tér-10
