Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete

mékmintát értünk, amely a találmányi szintet ugyan nem éri el, de a termék előállítása vagy használata tekintetében haladást jelent. Egyes jogrendszerek csak a tárgyiasult formában megjelenő mintadarabra, a termékre biztosítanak használati mintaoltalmat, máshol ezt kiterjesztik az eljárásra is.

A használati mintaoltalom révén lényegében a szabadalmazható találmány szintjét el nem érő, ún. kistalálmányok részesülnek jogi védelemben néhány országban (Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Japán, Lengyelország, Spanyolország stb.). A használati minták oltalma egyébként főbb vonásaiban a találmányok jogi védelméhez hasonlít.

A használati mintaoltalmat a magyar jogrendszer belföldi vonatkozásban nem ismeri, ezért annak csak nemzetközi viszonylatban van jelentősége (pl. be lehet jelenteni használati mintát szabadalmi bejelentésre alapított elsőbbséggel és viszont).

Ipari minta alatt valamely termék világviszonylatban új, eredeti, külső kialakítását értjük, amely a mintadarab vagy annak ábrázolása alapján leírás nélkül is alkalmas ipari megvalósításra. A külső kialakítás állhat az iparcikk sík felületének különös, sajátos kiképzéséből, domború vagy homorú alakításából, a színkombináció különlegességéből stb.

Ipari mintaoltalom alatt állhatnak pl. textíliák, egy cipő vagy ruha „fazonja”, egy bútor vagy gép sajátos kiviteli alakja stb.

Az ipari minta vagy más néven ízlésminta az ipari terméknek esztétikusabb, célszerűbb, hasznosabb külső kiképzésére, „ipari formatervezésre” irányul. Az ízlésminta rendeltetése tehát elsősorban nem műszaki termelési feladat megoldása, hanem célszerű, kellemes, modern, ízléses külső kialakítása. Az ízlésmintának ezért inkább kereskedelmi célja van: az áru kelendőségének fokozása, amelyet főként az ízlésre hatva kíván elérni.

Az ipari mintaoltalmat — amely a használati mintaolta11