Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete

gítja és megakadályozza a társadalmi erőforrások pazarlásával járó párhuzamos kutatásokat. A szabadalmi oltalom idejének lejártával (maximálisan általában 15—20 év) a nyilvánosságra hozott találmány közkinccsé válik, vagyis bárki szabadon hasznosíthatja azt jogszerű gazdasági tevékenysége körében.

Ha a vállalat nem kívánja a megoldást szabadalmaztatás révén nyilvánosságra hozni, azt ipari (üzemi, üzleti stb.) titokként kezelheti. A titokvédelem szabályaira a tisztességtelen verseny elleni védelem ismertetése körében visszatérünk.

A szolgálati találmányok feltalálói — akik helyett a szabadalom a munkáltatót illeti — részben a szabadalmi rendszer keretében, részben attól függetlenül nyernek anyagi és erkölcsi elismerést. Egyes jogrendszerek ugyanis — a magyar jog is — biztosítják a szolgálati találmányok feltalálóinak anyagi elismerését, díjazását akkor is, ha a munkáltató a találmányt nem szabadalmaztatja, hanem pl. ipari titok formájában értékesíti.

Némileg független a szabadalmi oltalomtól a feltalálók személyhez fűződő jogainak (szerzőség, névfeltüntetés) védelme is, amelyek elsősorban az alkotók elismerését, társadalmi megbecsülését szolgálják, ezért időben elvileg korlátlanok és az alkotó személyétől elidegeníthetetlenek.

Egy találmányt több szabadalmi jog is védhet, ha a találmányra több országban adtak szabadalmat.

A szabadalmi jog ugyanis territoriális hatályú, tehát területileg korlátozott jog. Minden állam a saját területén csak azt a szabadalmi jogot részesíti védelemben, amelyet illetékes iparjogvédelmi hatósága engedélyezett (az ún. „világszabadalom” csak a napisajtóban létezik).

A találmányok nemzetközi védelme jelenleg jórészt csak az ún. uniós elsőbbségi jog biztosítása révén valósul meg. Ennek lényege az. hogy az. aki találmányt a Párizsi Uniós

9