Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
III. fejezet. Szabadalmi eljárások
állásában mutatkozó hiányokat, vagyis kielégítsék a hiányokból eredő társadalmi igényt. A feladat megoldása. — A feladat kitűzését követi azoknak a műszaki intézkedéseknek az ismertetése, amelyekkel a feladatot a feltaláló megoldotta és amelyek alkalmazásával az eredmény létrejött. A feladat és a megoldás együttesen képezi azt az új műszaki ismeretet, alkotást, amellyel a feltaláló a technikát továbbfejlesztette. A feladat kitűzése és a megoldás között az alábbi összefüggések lehetségesek: — ismert feladat megoldása új eszközökkel, — új feladat megoldása ismert eszközökkel, — új feladat megoldása új eszközökkel. A megoldás kielégítő ismertetésének nem előfeltétele, hogy a feltaláló találmányának elméleti igazolásával, az észlelt jelenségek tudományos magyarázatával is alátámassza állításait. Ha azonban a találmány olyan új felismerésen alapul, amely a meglevő ismeretekkel ellentétben áll, vagy azokból nem vezethető le egyértelműen, számítani kell arra, hogy az elbíráló hatóság a jelenség magyarázatára megfelelő indokolást. tudományos alátámasztást fog kérni. Ha a találmány ismertetése nem kielégítő, fennáll annak veszélye, hogy a bejelentést elutasítják azon a címen, hogy nem — vagy csak hiányosan — tartalmazza a megoldást, illetve ha mégis megadásra kerülne sor, a szabadalmat a későbbiekben esetleg megsemmisítik vagy legalábbis korlátozzák. A megoldást először a legáltalánosabban fogalmazzuk meg. Ez az általános meghatározás az ún. találmányi gondolatot tükrözi, s egyúttal a főigénypont (1. — Az igénypont — c. részt) szövegezésének alapját képezi. — A leírásnak ezt a részét nagy körültekintéssel, gondosan kell kidolgozni. A megoldást jelentő legcélszerűbb kiviteli alak vagy mód mellett rendszerint több, esetleg kevésbé célszerű kiviteli alakok, módok is adódnak, ezeket se zárjuk ki a kor-8 Iparjogvédelmi kézikönyv 113
