Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

III. fejezet. Szabadalmi eljárások

bői, hanem olyan általánosan ismertessük a megoldást, amelybe valamennyi megvalósíthatónak látszó kiviteli alak beletartozik. Ezt a legáltalánosabb műszaki elgondolást kellően kiválasztott általánosító műszaki kifejezésekkel mutassuk be. Ha pl. a találmány gyapjú- vagy selyemfonalakra egyaránt vonatkozik, helyesebb, ha közös elnevezést — „fehérje-alapú fonalak” — alkalmazunk, s csak a kiviteli példáknál térünk ki az egyes fonalféleségekre. — „Kés, penge" helyett elég lehet a „vágóeszköz” kifejezés, „szegecselés, csavarozás” helyett a „kötés”, „gumi- vagy műanyaglemez” helyett a „rugalmas lemez”.

Az általánosító kifejezések azonban nem lehetnek határozatlanok, homályosak. Önmagában nem meghatározó az olyan szóhasználat, mint pl. „emelt hőmérséklet”, „kis szemcseméretű”, „alacsony nyomás”, „híg oldat”, „kb. párhuzamos”, „szivattyú és hasonló”, „nagyméretű” stb. Az ilyen kifejezések csak akkor értelmezhetők, ha pl. zárójelben a konkrét értékek is szerepelnek.

A megoldás műszaki eszközeinek bemutatásánál azokra is célszerű kitérni, amelyeket az aligénypontok ölelnek fel. Lényeges, hogy a találmány valamennyi jellegzetessége szerepeljen ebben a szakaszban, így tehát általában nem elegendő, ha egyes fontos lépésekre csak a példákban található utalás.

A megoldásból eredő hatás. — A megoldás után azok a műszaki, esetleg műszaki-gazdasági hatások kerülnek ismertetésre, amelyek a technika állásának ahhoz az ágához képest, amelyhez a találmány kapcsolódik — különös tekintettel a felsorolt hiányokra —, a találmány révén mutatkoznak. Ezekből lehet lényegében a találmány által elérhető haladásra következtetni. Gyakran előfordul, hogy egyidejűleg több hatás is jelentkezik, az is lehetséges, hogy ezek egyike-másika önmagában vizsgálva, hátrányt jelent az ismertekhez képest. Ilyenkor arra is rá kell mutatni, hogy az esetleges hátrányt

114