Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
vény csak a szabadalom iránti igény vonatkozásában rendelkezik. A szolgálati találmány intézménye kivételt jelent az alól az általános szabály alól, hogy a szabadalom a feltalálót illeti meg. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a munkáltató anyagi eszközeinek igénybevételével válik lehetővé a feltaláló számára a kísérletezés, kutatás, akkor méltányos, hogy a sikeres kutatás eredményét vele szemben ne lehessen kizárólagos jogként érvényesíteni, illetve hogy a kizárólagos jog őt illesse meg. Különben is az említett kormányrendelet a feltaláló számára az erkölcsi és anyagi elismerést ugyanúgy biztosítja, mint a magánszabadalom tulajdonosa részére, ezért a szolgálati találmány a feltaláló számára szocialista rendünkben hátrányt nem jelent. A szolgálati találmányra érvényes szabályozás szerint a feltaláló maga is eszközölhet bejelentést, csupán a munkáltatót kell értesítenie a bejelentés megtörténtéről. Ha a munkaadó vagy megbízó záros határidőn belül nem nyilatkozik a szabadalomra való igénye tekintetében, úgy jogáról lemondottnak kell venni. Ebben az esetben a kizárólagos jog a feltalálót fogja megilletni. Ezek szerint a szolgálati találmány feltalálóját a munkáltató nem akadályozhatja meg a szabadalom megszerzésében, ha arra ő maga igényt nem tart. A munkáltatónak a szabadalom iránti igénye csak a munkakörbe vagy a megbízás körébe eső találmányokra vonatkozik. Az ezen kívül létrehozott alkotásokra a szabadalom a feltalálót illeti meg. Egyébként a szolgálati találmány nagy jelentőségére tekintettel a kérdést a III. fejezetben részletesen tárgyaljuk. 56
