Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)

II. Fejezet. Szabadalmi jog

újdonságrontó, amennyiben az megelőzte a bejelentést, illetve annak prioritását.

Sajátos helyzetet foglal el az a publikáció, amelyet az Országos Találmányi Hivatal eszközöl a bejelentések közzététele során. Ez akkor bír jelentőséggel, ha egy bejelentés a közzététel után visszavonásra kerül (pl. nem fizették be az 1. évi illetéket), majd ismét bejelentik ugyanezt a megoldást szabadalmaztatásra.

E közzététellel kapcsolatban mindazon körülmények megtalálhatók, amelyeket a fentiekben felsoroltunk: a közlés írásbeli, a leírás bárki számára hozzáférhető és megtekinthető minden megszorítás (pl. titoktartási kötelezettség) nélkül, sőt a sajtó (Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő) külön felhívást is tartalmaz a megtekintés lehetőségére. A leírásról és rajzról jegyzet, kivonat készíthető, másolat rendelhető korlátozás nélkül. Ennek ellenére a volt szabadalmi hivatal teljes ülése 1899-ben a következő döntést hozta: ,,A szabadalmi leírásnak és rajznak a szabadalmi hivatal által az 1895. évi XXXVII. te. 34. §-a értelmében megtekintés céljából való közzététele egymagában nem tekinthető újdonságrontó hatásúnak, mert az 1895. évi XXXVII. te. 3. §-a fölsorolja mindazon eseteket, melyek a találmány újdonságát lerontják és mert a szabadalmi leírásnak és rajznak megtekintés céljából való közzététele (34. §) ezen újdonságrontó esetek közé nem sorolható.” E döntés — jogi tarthatatlansága ellenére — jelenleg sincs hatálytalanítva.

Ellentétes állásfoglalást tükröz a Budapesti Fővárosi Bíróság újabb gyakorlata, mely ezt a közzétételt is újdonságrontó hatásúnak tekinti, éppen a fent kifejtett meggondolások alapján.

További kérdés, milyen mértékben kell a nyomtatványnak vagy egyéb sokszorosításnak a találmány tárgyát ismertetnie ahhoz, hogy újdonságrontó adatként (anterioritásként) felhasználható legyen.

Nincs probléma akkor, ha a nyomtatvány teljes egészében

38