Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
műveltségű szakértőnek is szükségképp bővülő ismeretanyaggal kell rendelkeznie. A következő megfontolandó probléma, hogy 1. mit kell újdonságrontó nyomtatvány alatt érteni és 2. mikor tekintendő az közzétettnek. Bár a törvény nyomtatványt, vagy egyéb sokszorosítást jelöl meg újdonságrontásra felhasználható adatként, azonban a gyakorlat e fogalmakat kiterjesztően értelmezi. A nyomtatvány i jelleg fennforgása szempontjából közömbös, hogy a kérdéses anyag milyen nyomdai technikával készült. A nyomtatvány vagy egyéb sokszorosítás kifejezés csupán arra utal, hogy az újdonságrontó közlemény írásban, maradandó jelleggel van rögzítve. Tehát akár egy kézirat, pl. tanulmány, diszszertáció, amely csupán egyetlen példányban készült, azaz nincs kinyomtatva vagy sokszorosítva, újdonságrontó hatású lehet. Rajz, fénykép is lehet adott esetben újdonságrontó. Lényeges követelmény azonban, hogy ez az egy példány közzé legyen téve, ami akkor forog fenn, ha a találmányt ismertető anyag a szakértők számára személyválogatás nélkül hozzáférhető. Megállapítható tehát, hogy nem az előállítás módja és nem a példányszám az, ami egy írásbelileg rögzített anyag újdonságrontó voltát meghatározza. Egyetlen példányban készített leírás, rajz is lehet újdonságrontó hatású, ha az pl. közkönyvtárban a bejelentés elsőbbségét megelőző időben megtalálható volt; szükséges rámutatni arra, nem az a lényeges, hogy ténylegesen elolvasták-e és hányán a szóban forgó publikációt, hanem azt kell bizonyítani, hogy a hozzáférhetőség lehetősége fennforgott. (,,A nyilvánosság egy szóval kifejezve a köz birtoklásának vélelmén alapszik. Nem játszik szerepet, hogy azt senki sem tudja, ha mindenki tudhatta” olvashatjuk egy irodalmi anyagban.) Közömbös a gyakorlat szerint, hogy a publikáció a feltaláló tudta és beleegyezése nélkül, vagy hozzájárulásával történt-e, vagy éppen tőle származott. A publikáció puszta ténye az, ami 37