Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)

II. Fejezet. Szabadalmi jog

találmányra szerezhető. Ami nem találmány, ami kívül esik a találmány fogalmán, az eleve nem képezheti szabadalom tárgyát. Azonban a szabadalmi törvények általában nem határozzák meg a találmány fogalmát. A gyakorlat szerint „a találmány műszaki feladatot megoldó szellemi alkotás”.

A találmány fogalma úgy is meghatározható, hogy az „valamely műszaki feladatot megoldó olyan műszaki elgondolás, amely alkalmazása esetén bizonyos minőségileg határozott műszaki hatással jár”. Ilyen megfogalmazás mellett mái a legrégebbi szabadalmi gyakorlat „találmányi jelleg’‘ hiányában utasított el bejelentéseket. így pl. elutasították a phenolphtalein gyógyászati alkalmazására vonatkozó bejelentést, miután annak hashajtószerként való alkalmazhatóságára vonatkozó felismerés nem találmányi jellegű tevékenység. A „feltaláló” tevékenysége ebben az esetben nem volt több, mint annak a tulajdonságnak felismerése, amely egyébként a javaslattevőtől függetlenül is megvolt az anyagban. Ebben az esetben a Szabadalmi Bíróság annak idején a szabadalmat „találmányi jelleg” hiányában tagadta meg, miután nem volt bizonyítható, hogy a bejelentő ténykedése idézte elő azt a hatást, amellyel a már ismert szer gyógyászati célokra alkalmazhatóvá vált. A felhasználás céljában történt változást nem tekintették feltalálói tevékenységnek, ezért alkotói, műszaki tevékenység nélküli megoldásnak ítélték a javaslatot. Más esetben is kimondották, hogy az anyag különös sajátosságának puszta felismerése nem szabadalmazható találmány, hanem „oltalmat nem igényelhető felfedezés”.

Annak ellenére tehát, hogy a szabadalmi törvény a találmány fogalmát nem definiálja, a gyakorlat következetes abban, hogy szabadalmi oltalom alá csak találmány helyezhető.

34