Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
Újdonság A szabadalmi törvény értelmében egy találmány csak akkor szabadalomképes, ha új. A törvény az újdonságot negative, tehát akként határozza meg, hogy mikor nem tekinthető újnak a találmány. Nem tekinthető újnak a találmány, ha az a bejelentése (helyesebben: prioritása) idejében a) közzétett nyomtatványok vagy egyéb sokszorosítások útján már annyira ismeretessé vált, hogy szakértő által használható volt, b) nyilvános gyakorlatbavétel, kiállítás útján vált oly ismeretessé, hogy a szakértők általi használata lehetségessé vált, c) már szabadalom tárgyát képezte. Az újdonság fogalmának meghatározása több probléma vizsgálatát követeli meg. Először is a találmány szabadalmazhatóságának alapfeltétele, hogy az abszolút értelemben, tehát objektíve legyen új. A találmány szubjektíve is lehet új, ha ti. csak a „feltaláló”, vagy egy meghatározott csoport számára jelent újdonságot. Ebben az esetben a találmány a társadalom egésze számára nem jelent értéket, éppen erre tekintettel az ilyen alkotás szerzőjét a kizárólagos jog nem illetheti meg, mert nem az össztársadalmi ismereteket, hanem legfeljebb egy csoport ismereteit bővítette. Az abszolút értelemben vett újdonság viszont az össztársadalom ismereteit bővíti. Ennek megítélése céljából ismerni kell az érintett műszaki területet. A szabadalmi gyakorlatban ezt az ismeretanyagot a technika szintjének nevezzük. Többször felmerülő kérdés az iparjogvédelem területén tevékenykedők számára, hogy az ismert technikai helyzet miként határolható be, a viszonyítási bázis hogyan állapítható meg. Vajon ugyanazon szükséglet kielégítési körére térj ed - jen-e ki a vizsgálat, vagy átnyúlhat-e érintkező szakterüle-3' 35
