Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
Szabadalom Vizsgáljuk meg most, hogy a találmány, mint műszaki szellemi alkotás és a szabadalom, mint kizárólagos jog, miként függenek össze egymással. Már bevezetőnkben, a történeti fejlődés áttekintése során láthattuk, hogy a szabadalmi intézmény alapgondolata a termelés színvonalának emelésén fáradozóknak adott privilégium, kedvezmény. Valóban ki is mondhatjuk, hogy a törvényes szabályozás értelmében a szabadalom nem más, mint a találmány árutermelésben és áruforgalomban való hasznosítására, a hasznosításból származó előnyökre vonatkozó, másokat kizáró, az állam által biztosított, deklarált jog. A mindennapi életben a találmány fogalma gyakran keveredik a szabadaloméval, holott tartalmi jelentőségükben merőben eltérnek, amint az a fentiekből kitűnik. Ha e két fogalmat eltérő jelentésében megértettük, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy találmánya csak természetes személynek lehet, míg szabadalma, kizárólagos joga a jogi személynek is lehet. A feltaláló szerzői mivolta földrajzi, politikai, időbeli határoktól mentes kategória (a telefon feltalálója mindenütt és mindig az a személy marad, aki azt először megalkotta), a szabadalom, mint kizárólagos jog, mint kiváltság, mint privilégium, már kialakulása első idejétől kezdve határokhoz kötött, ezen belül időben korlátozott kategória, amellett átruházható, örökölhető fennállása alatt, míg a találmány személyiségi jogi vonatkozásban a szerzőhöz fűződő, el nem idegeníthető. A szabadalmazható találmány A jelenleg érvényes szabályozás szerint szabadalmazható a találmány, ha új, haladó, iparilag értékesíthető. Ebből a meghatározásból következik, hogy szabadalom csak 3 Iparjogvédelmi ismeretek 33
