Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)

II. Fejezet. Szabadalmi jog

lönféle megjelenési formái testesülnek meg a kivitelezett termékben, vagy annak előállítása során.

Míg a felfedezés általában elvont tan is lehet, addig a találmány fogalmához szorosan hozzátartozik, hogy az feladat megoldására irányuló intézkedés, amely a technika, a műszaki gyakorlat eszközeivel adja a megoldás mikéntjét. (A „műszaki” szót a legtágabban kell érteni.)

A találmány, mint alkotói tevékenység eredménye, és mint az embert körülvevő természet megváltoztatására irányuló műszaki tanítás, elengedhetetlenül arra irányul, hogy az adott társadalom szükségleteit kielégítse, mégpedig az eddigi ismeretekhez képest valamilyen előnyös módon. Ez az előny nemcsak a meglevő szükséglet kielégítésében való fejlődést, tökéletesítést, hanem új igény kielégítését is jelentheti.

Azt mondottuk, hogy a felfedezés és a találmány bizonyos értelemben rokon fogalom, de végső céljuk eltérő. Az eltérő jelleget fokozottabban megállapíthatjuk, ha a hatásukat vizsgáljuk. A felfedezés a termeléssel, a termelő eszközökkel nincs közvetlen kapcsolatban, csak közvetett kapcsolatban lehet azzal, hisz célkitűzése is már eleve determinálja a tevékenységet.

Nem így a találmány, amelynek éppen legfőbb célkitűzése a termelés, a javak előállításának befolyásolása. Mivel pedig a termelőeszközök fejlődése nem választható el magának a társadalomnak alakulásától, változásától, a kettő kölcsönhatása senki által nem vitatott; a találmányok a termelés befolyásolása révén egyszersmind közvetlen társadalomformáló erővé is válnak általában. A felfedezésnél ez az összefüggés általában nem ilyen áttétel mentes, éppen a tipikus esetekben.

32