Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)

II. Fejezet. Szabadalmi jog

legalábbis igen leszűkítve végzi (pl. nem ütközik-e a bejelen­tett találmány szabadalmazhatósága a törvénybe). Ennek kö­vetkeztében az eljárás gyors, egyszerű. Viszont az is kétségte­len, hogy az így nyert szabadalom különösebb értéket nem képvisel, miután a szabadalmazhatóság főbb kellékeinek meglétét senki nem vizsgálja az engedélyezési eljárás során. Tévedés lenne azt hinni, hogy ebben a szabadalmaztatási rendszerben nem követelmény pl. az újdonság. Csak éppen más időpontban vizsgálják, más eljárás keretében, például a megsemmisítési per során. A bejelentőnek a gyors eljárás azért jelent előnyt, mert amennyiben a találmány valóban oltalmazható, a szabadalom korábban kerül megadásra és publikálásra. A közösségnek pedig az az előnye, hogy lényegesen kisebb a veszélye annak, hogy másnak kizárólagos joga az esetleg évekig tartó enge­délyezési eljárás után akkor jusson tudomására, amikor pl. a védett műszaki megoldás megvalósítása céljából tetemes beruházásokat eszközölt már. Továbbmenően a szabadalma­zott találmányok elvileg a technika legmagasabb színvonalát tükrözik, ezért a gyors publikáció, gyors információ a tovább­fejlesztésre feltétlenül ösztönző hatással bír. 2. Tiszta elővizsgálati rendszer Lényege, hogy az eljáró szabadalmi hatóság a találmányi bejelentéssel kapcsolatos összes alaki és anyagi jogi követel­mények meglétét vizsgálja az engedélyezési eljárás során és csak a törvényes feltételek fennforgása esetén engedélyezi a szabadalmat. Noha ez az eljárás lassú, mégis az ilyen vizsgálaton már átment szabadalom a bejelentési rendszerben engedélyezett szabadalommal szemben elvileg sokkal nagyobb garanciát je­lent. Figyelemmel azonban arra, hogy a műszaki irodalom nap­jainkban igen nagy iramban bővül és hova-tovább egyszerű 28

Next

/
Thumbnails
Contents