Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
szűnt az eddigi gyakorlat, mindkét állam a másik hozzájárulása nélkül adott saját területére szabadalmat, melynek érvényessége természetesen nem terjedt ki az egész monarchiára. Az önállósítás után — megkülönböztetésül a közös egyetértéssel engedélyezett szabadalmaktól — a csak Magyarország területére érvényes szabadalmakat kék színű papiroson állították ki, így került a köztudatba a „kék szabadalom’4 elnevezés. A magyar szabadalmi törvény végleges tervezete az önállóvá válás után viszonylag hamar elkészült, 1894-ben már az országgyűlés elé került és az 1895-ben történt letárgyalás után mint az 1895. évi XXXVII. törvény nyert becikkelyezést. Különféle kiegészítésekkel még ma is ez a törvény van életben, mint a találmányi szabadalmakról szóló törvény. A felszabadulás után az 1949. évi 8. sz. tvr. módosította az alaptörvényt, amely azonban a módosítások ellenére sem tekinthető már korszerűnek. Szabadalmaztatási rendszerek Annak ellenére, hogy a szabadalom tartalmi vonatkozásában mindenütt lényegileg egyazon célt szolgál, nevezetesen mások eltiltását a szabadalommal oltalmazott találmány használatától, a jog megszerzésének módjában számos alapvető eltérés mutatható ki az egyes jogrendszerekben. Anélkül, hogy részletesebb elemzésbe belemennénk, az alábbi szabadalmaztatási rendszereket különböztethetjük meg főbb sajátosságaik alapján. 1. Tiszta bejelentési rendszer Lényeges eleme, hogy a szabadalmi hatóság a bejelentést döntően csupán meghatározott alaki követelmények szempontjából vizsgálja, az érdemi vizsgálatokat mellőzi, vagy 27
