Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)

I. Fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és története

kotási lendület megtörik, több ország vezető közgazdászai elvetik a szabadalmi oltalmat, mivel az — véleményük szerint — a vámkorlátozásokhoz hasonlóan megköti a szabadversenyt.

c) Az 1870-es évektől a klasszikus kapitalizmus átalakul monopolkapitalizmussá. A gazdasági liberalizmust, a szabadkereskedelmi mozgalmat a protekcionizmus váltja fel. Megjelennek az új szabadalmi törvények (1877 Német Birodalom, 1897 Ausztria, 1895 Magyarország) és a védjegytörvények (1862 Anglia. 1870 Amerikai Egyesült Államok, 1876 Német Birodalom, 1890 Magyarország stb.).

Kialakulnak — előbb csak a bírói gyakorlatban, majd tételes jogszabályokban is — a tisztességtelen verseny elleni védekezés jogi eszközei is.

Az imperializmus korától a kutatás és fejlesztés egyre inkább társadalmi jellegűvé válik, az államok és a monopóliumok kutatóintézeteiben koncentrálódik.

A szabadalomtulajdonos jogállásában további osztódás jön létre. Mivel a kutatás és megvalósítás hatalmas ráfordítást kíván és a gyártás csak egész sor szabadalom birtokában szervezhető meg, megnő a tőkés vállalatok és intézetek közötti specializáció és kooperáció. A gyártást és értékesítést patentpoolok és licenciaszerződések rendszere bástyázza körül.

Megváltozik a feltaláló helyzete is. A .,magányos és nyomorgó zsenik” feltalálói munkáját nagyvállalatok kutatólaboratóriumaiban dolgozó kutatócsoportok (teamek) rendszeres és tervszerű kutató és kísérletező munkája váltja fel.

Ebben a helyzetben megjelenik a munkaviszonyban létrehozott találmányok (ún. szolgálati találmányok) jogi problémája, amellyel kapcsolatban a burzsoá jogtudományban és joggyakorlatban kialakul és általánosan elfogadottá válik az az álláspont, hogy a munkáltatót illetik mindazok a találmányok, amelyeket a feltaláló munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként hozott létre. Csak hosszabb idő múlva és

2*

19