Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
I. Fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és története
királyi elhatározáson alapuló kegy volt, ezekben a törvényekben a szabadalom iránti igény alanyi joggá válik: mindenkit megillet a szabadalom, aki a törvényes feltételeknek megfelelő találmányt bejelent. Az Amerikai Egyesült Államokban az Alkotmány hatalmazta fel a kongresszust szabadalmi törvény megalkotására, „hogy előmozdítsa a tudomány és a hasznos iparok haladását.” Az 1790-es amerikai szabadalmi törvény sok vonatkozásban az angol szabadalmi törvény megoldásait tükrözte. 1791-ben jelent meg a francia szabadalmi törvény, amely szerint „minden felfedezés vagy új találmány az ipar minden ágában szerzőjének tulajdona”. A természetjogi elvekből kiinduló tulajdoni elmélet mellett kialakul a szerződési elmélet, amely szerint a szabadalom az állam és a feltaláló kétoldalú szerződésének tekinthető. A feltaláló nyilvánosságra hozza találmányát és ennek ellenértékeképpen az államtól kizárólagos jogot kap. A német jogterületen a XIX. század első felében jelennek meg francia hatás alatt a különböző szabadalmi törvények. A továbbiakban Európa többi országa is — gazdasági fejlődése szükségleteinek megfelelően — a francia és német jogrendszer hatása alatt alkotja meg szabadalmi törvényeit. Magyarországra az 1821. évi császári rendelet, majd az 1840. évi XVIII. törvény terjeszti ki az 1820-as osztrák szabadalmi törvényt, amelyet az 1852-es törvény vált fel. Az 1861. évi Országbírói Értekezleten hozott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok úgy rendelkeznek, hogy „... az ész szüleményei is olyan tulajdont képeznek, amely a törvény oltalma alatt áll.” Ezt követően az 1867. évi kiegyezéssel kapcsolatban kötött vám- és kereskedelmi szövetség rendezte a szabadalmi jogot az Osztrák—Magyar Monarchia területére. A XIX. század második harmadában a gazdasági liberalizmus és a szabadkereskedelmi mozgalom hatására ez a jogal18
