Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)

I. fejezet - 1. Az iparjogvédelem fogalma és jelentősége

kereskedelmi forgalmazásánál érvényesül. Vitathatatlan összefüggésük a műszaki jellegű termékekkel és szolgáltatásokkal indokolja, hogy a védjegyek az iparjogvédelem részét képezzék, holott önmagukban nem műszaki termékek. A hírnevet szerzett védjegy segít a piaci versenyben az eladások növelésében, ugyanakkor a védjegy tulajdonosa kényszerítve van jó termék kibocsátására, ha nem akarja, hogy védjegye jó hírnevén csorba essék. A fogyasztó tehát mindig nyer a védjegy jó hírnevéért folytatott erőfeszítésekből. A többi iparjogvédelmi kategóriáktól eltérően a védjegy oltalma állandóan hosszabbítható és fenntartható. A jól bevezetett védjegy segítségével lehet a lejárt szabadalmak hasznából tovább részesülni: bár a termék közkinccsé vált, a hozzárendelt védjegy olyan piaci előnyt biztosít, amelyet a versenytársak nehezen tudnak lebími.

A szellemi tulajdon védelmének és ezen belül az ipaijogvédelemnek minden országban megfelelő intézményrendszerrel kell bírnia. Ez az intézményrendszer országonként változó, hiszen a szellemi tulajdonvédelem lazán összefüggő rendszere számtalan formára ad lehetőséget. Vannak országok, ahol a szellemi tulajdonvédelem, beleértve a szerzői jogokat is, egy intézményben összpontosul. A leggyakoribb megoldás az, hogy külön intézmény foglalkozik a szerzői jogokkal és egy másik intézmény az összes ipaijogvédelmi kérdésekkel. Nem egy országban külön intézmény szolgál a védjegyügyek intézésére, amelyhez az ipari minta is társul, de olyan is előfordul, hogy az ipari minta ügyek nem a védjegyhivatalhoz, hanem a szabadalmi hivatalhoz tartoznak. Magyarországon az ipaijogvédelem minden ügyével az Országos Találmányi Hivatal foglalkozik, míg a szerzői jogi kérdésekben a Szerzői Jogvédő Hivatal illetékes.

Az ipaijogvédelemért felelős szervezet Magyarországon az Országos Találmányi Hivatal. Ez a szervezet 1896. március 1. óta látja el ezt a feladatát. Az Országos Találmányi Hivatal, mint minden találmányi vagy szabadalmi hivatal fő feladatait az alábbiakban lehet meghatározni - időtartamtól és korszaktól függetlenül:- hatósági munka, amely a szabadalmak, használati minták, topográfiai minták, védjegyek és ipari minták engedélyezésével foglalkozik;-jogalkotási és jogalkalmazási munka, amely állandóan figyeli és karbantartja a szakterület törvényeit és rendelkezéseit, és ügyel azok betartására és betartatására;- információs munka, amely felöleli a szabadalmi és védjegykutatás munkáját, az újdonság- és egyéb kutatás lehetőségeinek megteremtését mind belső, mind külső kutatók számára, a szakterület szakirodaimának követését, továbbá a hatósági és szakirodalmi tevékenység publikálását;- oktatási és propagandamunka, amelynek célja, hogy a szabadalmi és védjegykultűra elteijedjen;

22