Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés
származási országban eredetmegjelölésként védelem alatt áll. Amíg az oltalom fennáll, a megjelölés nem tekinthető fajtanévnek, szabadon használható generikus megjelölésnek. 1993. január 1-jéig 729 eredetmegjelölést lajstromoztak a Nemzetközi Irodánál a megállapodás alapján. 8.2.6. Az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezmény A fajtavédelem nemzetközi rendszerét az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezmény teremtette meg. Az 1961. december 2-án Párizsban megkötött egyezményt 1972-ben és 1978-ban módosították, legutóbb pedig 1991-ben Genfben felülvizsgálták. Az 1991. évi felülvizsgálattal megállapított szöveg azonban - az 1993-as állapot szerint - még nem lépett hatályba. Francia nyelvű elnevezésének rövidítése alapján az egyezménnyel létrehozott unió neve: UPOV. Az egyezmény tagállamainak száma 1993. október 15-én 24 volt. Magyarország 1983. óta részese az egyezménynek, amelyet hazánkban az 1983. évi 14. törvényerejű rendelet hirdetett ki. Az egyezmény a növényfajták széles körű oltalma iránti igény és a növényfajták nemzeti, a territorialitás elvén nyugvó védelme közti ellentmondás enyhítésére, áthidalására jött létre. A növényfajták oltalmáról ugyanis a nemzeti jogszabályok rendelkeznek, s valamely növényfajta széles körű oltalma csak úgy biztosítható, ha a növényfajta értékesítése szempontjából fontos országokban külön-külön megszerzik a jogi védelmet. Az egyezmény a jogszerzést és jogérvényesítést kétféle úton segíti elő: egyrészt meghatároz olyan szabályokat, amelyek megkönnyítik az oltalom megszerzését külföldön (nemzeti elbánás elve, elsőbbség stb.), másrészt összehangolja, illetve egységesíti a nemzeti jogszabályokat azáltal, hogy a tagországokat kötelező, eltérést, fenntartást nem engedő rendelkezéseket tartalmaz a növényfajták védelmének alapvető kérdéseiben (az oltalom tárgya, feltételei, tartalma stb.). Az 1. cikk ennek megfelelően határozza meg az egyezmény célját, amelyet abban jelöl meg, hogy az egyezmény elismerje és biztosítsa az új növényfajta nemesítőjének, illetőleg jogutódjának a jogait. A védelem jogi formáját illetően a tagállamok választhatnak. A 2. cikk szerint ugyanis a tagállamok a nemesítői jogot akár sajátos oltalmi forma, akár szabadalom megadásával ismerhetik el. Ha egy állam jogszabályai az oltalom mindkét formáját lehetővé teszik, ugyanarra a növénytani nemzetségre vagy fajra csak az egyiket írhatják elő. 222
