Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés
Az egyezmény tárgyi hatályára vonatkozó - a 4. cikkben foglalt - rendelkezések szerint az egyezmény valamennyi növénytani nemzetségre vagy fajra alkalmazható. Ez ugyan csak lehetőség, amelynek valóra váltása nem kötelessége a tagországoknak. Mindazonáltal az uniós tagállamok egyrészt kötelezik magukat minden olyan intézkedés megtételére, amely szükséges ahhoz, hogy az egyezmény fokozatosan alkalmazható legyen minél több növénytani nemzetségre és fajra, másrészt kötelesek az egyezménynek a területükön történő hatályba lépésétől számított nyolc éven belül - fokozatosan - legalább huszonnégy nemzetségre vagy fajra alkalmazni az egyezmény rendelkezéseit. A 2. cikk (2) bekezdése pedig emellett arra is felhatalmazza az uniós tagállamokat, hogy korlátozzák az egyezmény alkalmazását egy adott növénytani nemzetség vagy faj keretein belül olyan fajtákra, amelyek szaporítása vagy újraelőállítása valamely sajátos módon történik. Az egyezmény alkalmazása továbbá korlátozható bizonyos végfelhasználásra is. Az egyezmény (3. cikkében) nemzeti elbánást ír elő az unió hatálya alá tartozó külföldiek javára. E személyek az unió többi tagállamában nemesítői joguk elismerése és oltalma tekintetében ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint amilyenben az illető állam saját állampolgárait részesíti. A nemzeti elbánás elve alól azonban az egyezmény kivételt enged: bármely uniós tagállamnak, amely az egyezményt egy meghatározott növénytani nemzetségre vagy fajra alkalmazza, jogában áll, hogy az oltalomból származó előnyöket azoknak az uniós tagállamoknak az állampolgáraira korlátozza, amelyek az egyezményt ugyanarra a növénytani nemzetségre vagy fajra alkalmazzák (valamint azokra a természetes és jogi személyekre, akiknek lakhelye, illetőleg bejegyzett telephelye ezekben az államokban van). Nem zárja ki tehát az egyezmény - a nemzeti elbánás elvének mint alaki viszonosságnak az alkalmazása mellett - az anyagi viszonosság megkövetelését. A külföldi oltalomszerzést könnyíti meg, segíti elő az elsőbbségi jog szabályozása is. Az egyezmény 12. cikkének értelmében azt a nemesítőt, aki a tagállamok egyikében az oltalom elnyerése iránt szabályszerű bejelentést nyújtott be, tizenkét havi határidőn belül elsőbbségi jog illeti meg arra, hogy bejelentését a többi uniós tagállamokban megtegye. E határidő az első bejelentés benyújtása napjával kezdődik. Az elsőbbség előnye, hogy az előírt határidőn belül bekövetkezett tények - így különösen valamely másik bejelentés benyújtása, a bejelentés tárgyának nyilvánosságra hozatala vagy gyakorlatba vétele - nem szolgálhatnak alapul a megszabott feltételek szerint benyújtott bejelentés kifogásolásához, elutasításához, továbbá, hogy e tények folytán harmadik személy javára jog nem keletkezhet. 223
