Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés
8.2.5. Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodás A Lisszaboni Megállapodás 1958-ban jött létre. 1993. október 15-én 17 tagja volt, köztük Magyarország, amely 1967-ben csatlakozott. A megállapodást 1967-ben, Stockholmban vizsgálták felül. A felülvizsgált szöveget hazánkban az 1982. évi 1. törvényerejű rendelet hirdette ki. A megállapodás az eredetmegjelölések nemzetközi védelmét teremti meg, és egyben létrehozza e megjelölések nemzetközi lajstromát. A megállapodásban részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy területükön oltalomban részesítik a többi tagország termékeire vonatkozó eredetmegjelöléseket, ha azokat a származási ország e minőségükben elismeri és oltalomban részesíti, és a Nemzetközi Iroda lajstromozta. A megállapodás meghatározza az oltalom tárgyát, azaz megadja az eredeünegjelölés fogalmát. Eredetmegjelölésnek minősül valamely ország, táj vagy helység földrajzi neve, ha azt olyan ottani származású termék megjelölésére használják, amelynek minőségét vagy jellegét - kizárólag vagy lényegében - a földrajzi környezet határozza meg, beleértve a természeti és emberi tényezőket is. Származási országnak pedig azt az országot kell tekinteni, amelynek neve a terméket hírnevessé tette, vagy ahol az eredetmegjelölés hímevét adó vidék vagy helység fekszik. Az eredetmegjelölés oltalma érvényesül bármely visszaéléssel vagy utánzással szemben, az eredetmegjelölést a jogosultakon kívül más nem használhatja, még fordításban vagy kiegészítéssel (pl. „fajta”, „típusú”, „-szerű”, „utánzat”), vagy a valóságos eredet feltüntetése mellett sem. A nemzetközi oltalom a nemzeti jogszabályok szerint a jelzés használatára jogosult természetes vagy jogi személyt, illetve közületet vagy magánszemélyt illeti meg. Az oltalom a megállapodáshoz tartozó többi országban a származási ország illetékes hatósága (ez Magyarországon az Országos Találmányi Hivatal) útján, a Nemzetközi Irodánál történő lajstromozással szerezhető meg. Az Iroda a nemzetközi lajstromozásról értesíti a tagországok hivatalait és közzéteszi a lajstromozást. A tagországok hivatalai az értesítés kézhezvételétől számított egy éven belül kijelenthetik, hogy nem biztosítják az eredetmegjelölés oltalmát. A kifogásoló nyilatkozatban az indokokat ismertetni kell. Az oltalmat igénylő az eredetmegjelöléssel szembeni kifogás esetén minden bírósági vagy államigazgatási utat igénybe vehet jogainak érvényesítésére, amely a kérdéses országban az állampolgárok rendelkezésére áll. A lajstromozott eredetmegjelölést - elutasító nyilatkozat hiányában - a tagországok kötelesek mindaddig oltalomban részesíteni, amíg a megjelölés a 221
