Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés
8.2.4. Az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozásáról kötött Madridi Megállapodás A Madridi Megállapodásl89Lben jött létre: 1993. október 15-én 31 állam volt részese, köztük Magyarország. Hazánk 1934-ben csatlakozott a megállapodáshoz. A megállapodást 1911-ben Washingtonban, 1925-ben Hágában, 1934-ben Londonban és 1958-ban Lisszabonban felülvizsgálták, 1967-ben Stockholmban pedig kiegészítő okmányt fűztek hozzá. A megállapodást az 1967. évi 7. törvényerejű rendelet, a kiegészítő okmányt az 1970. évi 19. törvényerejű rendelet hirdette ki Magyarországon. A megállapodás értelmében minden hamis vagy megtévesztő származási jelzést viselő árut - az átmenő áruk kivételével - le kell foglalni a tagországba történő behozatal alkalmával, vagy az ilyen áruval szemben behozatali tilalmat kell érvényesíteni, vagy a belföldiek számára biztosított jogcselekményeket kell elvégezni, illetve ilyen eszközöket kell alkalmazni. E védelemben a tagországokat vagy a valamelyikükben fekvő helyet feltüntető származási jelzések részesülnek. A lefoglalást foganatosítani kell abban az országban, ahol a hamis vagy megtévesztő származási jelzést alkalmazták, és abban az országban is, ahová a hamis vagy megtévesztő jelzéssel ellátott árut bevitték. Ezek a rendelkezések mindazonáltal nem akadályozzák, hogy az eladó a nem az eladási országból származó árukon nevét vagy címét feltüntesse; ebben az esetben azonban a cím vagy a név mellett világosan látható betűkkel, pontosan fel kell tüntetni az előállítási vagy termelési ország, illetve hely megjelölését, vagy más olyan jelzést kell alkalmazni, amely elegendő az áru valódi származásával kapcsolatos bárminemű tévedés eloszlatására. A megállapodásban részes államok arra is kötelezettséget vállalnak, hogy eltiltják az áruk eladása, kirakatba helyezése vagy ajánlása alkalmával minden nyilvános jellegű, a közönség megtévesztésére alkalmas jelzés használatát. A megállapodás szabályozza a lefoglalással kapcsolatos eljárásokat, továbbá kimondja, hogy minden országban a bíróság dönt arról, hogy fajtameghatározó jellege folytán mely elnevezés nem esik a megállapodás rendelkezéseinek hatálya alá. A generikus megjelöléssé vált, általánosan használt fajtanevek esetében tehát a tagállam bírósága megállapíthatja, hogy azok nem részesülnek a megállapodás szerinti védelemben. Ez a szabály azonban a borok származási helyének egyes vidékek szerinti megjelölésére nem alkalmazható. 220
