Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
I. fejezet - 1. Az iparjogvédelem fogalma és jelentősége
A szellemi tulajdont védő intézkedések (rendeletek, törvények) célja fenntartani azt a hajtóerőt, amely az emberiség fejlődéséhez szükséges. Vannak ugyan feltalálók, akiket csak maga a feladat izgat, és annak elismerése kevésbé fontos, a legtöbb feltaláló azonban igényli és joggal igényli az erkölcsi és anyagi megbecsülést alkotó munkájáért. A feltaláló, alkotó, szerző az emberiség azon részéhez tartozik, amely szellemi adottságait képes kihasználni és ki is használja, ha érdemes. Ha viszont jogvédelem hiányában a másoló, bitorló ugyanannyi, vagy esetleg több hasznot húz az alkotó szellemi termékéből, az alkotó elkedvetlenedik, a húzóerő csökken vagy elfogy, az alkotó megszűnik alkotó lenni. Ez a jelenség nem szolgálja a társadalom érdekeit. Az a megoldás sem szolgálja viszont a társadalom érdekeit, ha az alkotó szellemi termékét örök időkre magához láncolhatja. Ez örök időkre szóló monopóliumot jelentene egy-egy szellemi alkotásra és az azt megtestesítő termékre. A köz igazán sohasem vehetné birtokába ezeket. Olyan megoldást kellett tehát találni, amely biztosítja a szellemi tevékenységet végző alkotó érdekeltségét, ugyanakkor az egész társadalom („köz”) birtokába juttatja bizonyos idő múlva a szellemi tevékenység termékét. Ennek a megoldásnak érdekében alakultak ki azok az oltalmi formák, amelyek a szellemi tulajdon alkotójának és a társadalomnak az érdekeit egyaránt védik. Ennek lényege már a kezdeteknél is ugyanaz volt, mint ma: az alkotó meghatározott időtartamon át kizárólagos joggal élvezi alkotásának hasznát, ezen időtartam eltelte után viszont a köz birtokába kerül az alkotás és gazdagíthatja az emberi tudást. Az évszázadok során változtak az időtartamok, változott sok részlet, de az alapelv ugyanaz maradt mind a szabadalmi, mind a szerzői jogban. Könyvünk a szellemi tulajdonnak elsősorban iparjogvédelmi részével foglalkozik, de érinti a szerzői jogot is olyan mértékig, amilyen mértékig ezt egy iparjogvédelemben jártas szakértőnek ismernie kell. A kettő ugyan elég jól elválasztható, de mégis található számos átfedés a két szellemi tulajdoni forma között. Ezek közül csak néhányat mutatnak az alábbi példák. Az iparjogvédelmi kategóriákba tartozó ipari minta felfogható olyan műalkotásként is, amely szerzői jogvédelem alá eshet. A szoftver programok önmagukban a szerzői jog keretében kaphatnak helyet, de ha egy műszaki alkotás nélkülözhetetlen részét képezik, akkor szerepelhetnek szabadalom igénypontjaiban is. A szabadalom önmagában, mint szellemi alkotás a szabadalmi jog keretében kap oltalmat, de a szabadalmi leírás, mint ennek írott formájú kialakítása oltalmat élvezhet a szerzői jog keretében. Ennyi példa talán elegendő arra, hogy miért fontos egy iparjogvédelmi szakembernek tisztában lennie a szerzői jog és az ezzel szomszédos jogok alapjaival. A könyv elsősorban a szabadalom, a használati minta, a mikroelektronikai félvezetők topográfiája, az ipari minta és a védjegy iparjogvédelmi kategóriáival, 19
