Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés
- amelyet egyébként az ellenkezéí bizonyításáig feltételeznek, vélelmeznek - azonban a nemzeti elbánás biztosítására vonatkozik: az ilyen külföldiek akkor részesülhetnek hazánkban a belföldiekkel azonos elbánásban, ha az ő országukban is nemzeti elbánást kapnak a magyar állampolgárok és jogi személyek. ag) A nemzeti elbánás elvének aligha van reális alternatívája a nemzetközi iparjogvédelem rendszerében: kiszámíthatóvá, áttekinthetővé teszi a külföldi jogszerzést és jogérvényesítést, gátolja a protekcionizmust, kiszűri a diszkrimináció lehetőségét. Feszültséget okoz ugyanakkor két körülmény: egyrészt a nemzeti elbánás elve egyértelműen az alacsonyabb védelmi szintet biztosító országoknak kedvez, és a legfejlettebb iparjogvédelmi jogalkotással rendelkezők számára hátrányos, másrészt a nemzeti elbánás előírása elvileg nem záija ki a külföldiek közötti megkülönböztetés lehetőségét. E feszültségek erővonalai mentén két irányban indult meg a nemzeti elbánás elvének eróziója. Az elsőként említett probléma feloldható mindaddig, amíg az érintett országokban megvan a készség a nemzetközi szerződésekben megvalósuló, a védelmi szintet univerzálisan emelő jogegységesítésre: ezáltal ugyanis a belföldiekkel egyenlő elbírálás közel azonos tartalmű és teijedelmű oltalmat biztosíthat a különböző országokban. Ha a készség hiányzik, a nemzetközi jogfejlődés az anyagi viszonosság zsákutcájába torkollhat: ez történt a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmát illetően, amikor is mind az Amerikai Egyesült Államok, mind az EK az erre vonatkozó irányelvében, mind pedig több más fejlett ország a külföldiek topográfiáinak védelmét viszonosságtól tette függővé. A másik kérdéskörben a legnagyobb kedvezmény elvének kiegészítő jellegű alkalmazása hozhat gyógyírt. A legnagyobb kedvezmény elvének lényege ugyanis, hogy az egyik külföldi számára biztosítani kell mindazokat az előnyöket, amelyeket, a legnagyobb kedvezményben részesülő másik külk földi élvez. Korábban ezt az elvet főként a külkereskedelemben (vám- és egyéb ügyekben) alkalmazták, napjainkban azonban megfigyelhető a szellemi tulajdon területére történő kiteijesztése is. A GATT TRIPS-egyezményének 4. cikke éppúgy tartalmaz ilyen klauzulát, mint Magyarország és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás megállapodásának a szellemi tulajdonra vonatkozó rendelkezései (18. cikke és XIV. melléklete). ad b) A Párizsi Uniós Egyezmény érdemi rendelkezéseinek következő csoportját azok a szabályok alkotják, amelyek az uniój^jüsőbbség biztosítására irányulnak. E szabályokat az egyezmény 4. cikke tartalmazza. Az uniós elsőbbség lényege, hogy azt, aki találmányt, használati mintát, ipari mintát, védjegyet az unió egyik országában oltalom szerzése céljából bejelent, valamint az ilyen bejelentő jogutódját, meghatározott határidőn belül 208