Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)

II. fejezet - 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés

8.2.2. A nemzetközi iparjogvédelmi szerződések rendszerének áttekintése A nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés alapdokumentuma az ipari tulajdon oltalmára 1883. március 20-án létesült Párizsi Uniós Egyezmény. Ennek az egyezménynek az átfogó és általános rendelkezéseit az iparjogvé­delem egyes részterületein külön nemzetközi megállapodások egészítik ki. Ezek közül több a Párizsi Uniós Egyezmény ún. mellékegyezménye, ame­lyekhez csak a Párizsi Unió tagállamai csatlakozhatnak (mint pl. a Szaba­dalmi Együttműködési Szerződés vagy a védjegyek nemzetközi lajstromo­zásáról szóló Madridi Megállapodás esetében), és amelyek rendelkezései számára a Párizsi Uniós Egyezmény alapelvei adnak keretet, háttérszabá­lyokat. A Szellemi Tulajdon Világszervezete által igazgatott nemzetközi ipaijogvé­­delmi szerződések három csoportba sorolhatók. 1. Az első csoportba tartoznak a nemzetközi oltalomról érdemben rendelkező megállapodások, vagyis azok a nemzetközi szerződések, amelyek az államok közti megállapodáson alapuló jogi oltalom forrásai: a) az ipari tulajdon oltalmára 1883. március 20-án létesült Párizsi Uniós Egyezmény; b) az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozá­sáról 1891. április 14-én kötött Madridi Megállapodás; c) az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonat­kozó, 1958. október 31-én létrehozott Uisszaboni Megállapodás (amely egyben a nemzetközi regisztrációs rendszerekről szóló szerződésekhez is so­rolható); d) az olimpiai jelkép oltalmáról rendelkező, 1981. szeptember 26-án létre­hozott Nairobi Szerződés; e) az integrált áramkörökre vonatkozó szellemi tulajdonról 1989. május 26-án kötött Washingtoni Szerződés (ez a megállapodás még nem lépett ha­tályba). Ebben a csoportban kell megemlíteni az új növényfajták oltalmára 1961. december 2-án létesült Nemzetközi Egyezményt (a részes államok unióját franciául UPOV-nak rövidítik). Az UPOV azonban önálló, jogi személyiség­gel rendelkező kormányközi szervezet, és csupán a szellemi Tulajdon Vi­lágszervezete és az UPOV között létrejött megállapodásból következik, hogy a WIPO főigazgatója egyben az UPOV főtitkára, és hogy a WIPO adminisztratív és pénzügyi szolgáltatásokat nyújt az UPOV számára. 2. A nemzetközi ipaijogvédelmi szerződések második csoportját a külön­böző országokban történő jogszerzést elősegítő, megkönnyítő nemzetközi be-201

Next

/
Thumbnails
Contents