Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)

II. fejezet - 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés

jelentési, illetve lajstromozási (letétbe helyezési) rendszereket létrehozó megállapodások alkotják:

a) a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozásáról 1891. április 14-én kötött Madridi Megállapodás (a megállapodáshoz 1989-ben, Madridban jegyzókönyvet fűztek, amely azonban még nem lépett hatályba);

b) az ipari minták nemzetközi letétbe helyezésére 1925. november 6-án létrehozott Hágai Megállapodás;

c) az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó, 1958. október 31-én létrehozott Lisszaboni Megállapodás (amelyet az előző csoportban is feltüntettünk, mivel mindkettőhöz sorolható);

d) a Szabadalmi Együttműködési Szerződés, amelyet 1970. június 19-én Washingtonban írtak alá;

e) a mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbe helyezése nemzetközi elismerésére 1977. április 28-án létrehozott Budapesti Szerződés.

A nemzetközi iparjogvédelmi megállapodások e csoportjába sorolható több „szunnyadó”, vagyis hatályba nem lépett vagy ténylegesen nem alkalmazott szerződés. Ilyen pl. a felfedezések nemzetközi lajstromozásáról szóló, 1978. március 7-én aláírt Genfi Szerződés (amelynek egyébként ipaijogvédelmi jellege is erősen kétséges). Ide tartozik továbbá a Védjegy Lajstromozási Szerződés, amelyet 1973. június 12-én Bécsben írtak alá, s amelyet - noha hatályba lépett - 1991-ben „befagyasztottak”. A „befagyasztás” azt jelenti, hogy a továbbiakban bejelentések nem nyújthatók be, a közgyűlést nem hívják össze, csatlakozást nem fogadnak el, s hogy a szerződést a WIPO hivatalos dokumentumaiban nem említik meg.

3. A nemzetközi iparjogvédelmi szerződések harmadik csoportjába az osztályozási megállapodások tartoznak:

a) a gyári vagy kereskedelmi védjeggyel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozásáról 1957. június 15-én kötött Nizzai Megállapodás;

b) az ipari minták nemzetközi osztályozásának létesítéséről 1968. október 8-án kötött Locamói Megállapodás;

c) a Nemzetközi Szabadalmi Osztályozásról 1971. március 24-én létrehozott Strasbourgi Megállapodás;

d) a védjegyek ábrás elemeinek nemzetközi osztályozását létrehozó, 1973. június 12-én megkötött Bécsi Megállapodás.

Magyarország a felsorolt nemzetközi megállapodások közül valamennyi hatályban lévőnek részese, a Nairobi Szerződés és a védjegyek ábrás elemeinek nemzetközi osztályozását létrehozó Bécsi Megállapodás kivételével. A Strasbourgi Megállapodáshoz szintén nem csatlakozott Magyarország, a Nemzetközi Szabadalmi Osztályozást azonban a gyakorlatban alkalmazza.

202